Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

dékozzon meg kedves emlékül az ő versével is, Gyulai sehogy sem akarta telje­síteni, és megismételt kérésemet azzal ütötte végül el, hogy versét előttem össze­tépte. (Nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy olvasóim egy része előtt a két versről szóló história valószínűleg ismeretes, mert olvashatták azt a Budapesti Hírlapban, az államtitkári állásától való megválta után jeles íróvá lett néhai Bartóky József, volt jó barátom, egyébként pedig vármegyénk kiváló szülötté­nek színes leírásában.) Midőn elköszöntem tőle, közölte velem, hogy amennyiben a Pálffy-tábla akkorára elkészülne, az emlékünnepélyt 1899. május 28-án, vasárnapi napon óhajtja megtartani. Ez a május 28-a, emlékezetes, szép napja lőn Gyula városának. Ugyanis ezt a napot jelölte ki Istenben boldogult Schlauch Lőrinc váradi püspök is a bérmálás szentségének Gyulán való kiosztására. A bíboros püspök és fényes papi kísérete, közöttük néhai Fetser Antal oldalkanonok, később győri megyés­püspök, előző nap délután 6 órakor érkezett Gyulára. A bíborost nagy lelkese­déssel és ünnepélyességgel fogadta, éspedig hitfelekezeti különbség nélkül, Gyula város közönsége. Schlauch igen nagy jótevője volt Gyula városának. Főgimná­ziumunk létesülésében olyan nagy érdemei vannak, hogy haló porában is áld­juk halhatatlan emlékét. Amellett, hogy a püspökségi törzsjövedelemből jelen­tékeny évi járulékot kötött le a főgimnázium fenntartására, minekutána min­den kísérletünk meghiúsult, hogy az oktatás ellátására valamely szerzetesren­det kaphassunk, a püspök saját költségén neveltette egyházmegyéje fiatal pap­jait, hogy Gyulán tanári tisztséget töltsenek be. Mikor a vonat beérkezett, olyan lelkes ovációban részesítették, és olyan nagyszámú díszes bandérium kísérte be a városba, melyhez foghatót keveset ismerünk városunk krónikájában. A bíboros püspök fényes bevonulását követőleg negyedóra múlva robo­gott be a Csabáról jövő vonat, a délutáni gyors, amely Gyulai Pált és várakozá­sunk szerint Kozma Andort volt Gyulára hozandó. Miután a vármegye és a város vezető urai a bíboros püspök körül voltak elfoglalva, reám hárult a meg­tisztelő feladat, az Akadémia és a Kisfaludy Társaság képviselőinek fogadása. A vasúti kocsiból kilépő Gyulait azonban Kozma helyett egy előttem ismeretlen 40-50 év körüli magas úriember követte, kiről az általam rövid Is­ten hozottal" üdvözölt Gyulai megállapította, hogy Schumacher Sándor, a kop­penhágai akadémia titkára, egyben a Kisfaludy Társaság külföldi tagja, és Koz­ma helyett ő képviseli a társaságot. Gyulai, kit szívesen látott volna úgy Lukács György fő-, mint dr. Fábry Sándor alispán vendégül, hallani sem akart semmiféle vendégeskedésről. O csak vendéglőbe szállt, és kénytelen voltam őt is, társát is a Komlóba szállítani. A Komlóba érve megmagyarázta aztán, tulajdonképpen hogy és minő körül­mények között került Schumacher Gyulára. - Ebédnél ültem - úgymond -, amikor Kozma, akivel délután két órakor a Keleti pályaudvaron kellett volna találkoznom, levelet küldött, hogy váratlan okból nem jöhet Gyulára. Alig ol­vasom el, bosszankodva Kozma miatt, becsengetnek, és megjelenik előttem egy úr, hogy most jön Koppenhágából, és bemutatkozik: ő az a Schumacher Sándor, akit mint sok klasszikus magyar író dán nyelvre fordítóját tavaly vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom