Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Nevezetes látogatók
lasztottunk be külföldi tagnak a Kisfaludy Társaságba. A vonattól egyenesen hozzám jött bemutatkozni, úti csomagja is vele volt még. Hát most mit csináljak én ezzel az emberrel, amikor egy óra múlva el kell utaznom? Hopp, megvan, hiszen ez egészen kapóra jött. Elviszem magammal Gyulára, s ő fogja Kozma helyett a Kisfaludy Társaságot képviselni. Schumacher nem kérette magát, sőt megörült, hogy láthatja az Alföldet; és anélkül, hogy szállodába ment volna, mert erre nem volt már idő, de különben is felesleges volt, megebédeltettem ; kivittem a vasúthoz és elutaztunk Gyulára. Én meg megmagyaráztam Gyulainak, hogy Schlauch negyedórával hamarabb érkezett meg, és másnap délelőtt a bérmálás szentségét osztja ki; az eltart délig, azután nagy ebéd lesz a parókián, melyre hivatalosak a gyulai intelligencia vezetői, úgyhogy a Közművelődési Egyesület díszgyűlését az eredetileg tervezett délelőtt helyett csak délután 4 órakor tarthatjuk meg, és ezt követi a szülőházi emléktábla felavatása. Gyulai kijelentette, hogy ha így áll a dolog, akkor nyomban meglátogatja Schlauch bíboros püspököt, aki a parókián különben szintén tudomást szerzett már Gyulai lejöveteléről, és rendkívüli melegséggel fogadta a paplakban velem megjelent ősz költőt, mint főrendiházi tagtársát, akivel mindig igen szívélyes viszonyban volt. Egyben Gyulai vendégül hívatott meg, Schumacherrel és velem együtt, a bérmálást követő parókiális díszebédre. Az ebéden Gyulai Schlauch bíboros püspök jobb oldalán ült, és az egész lakoma folyama alatt a legélénkebb társalgás folyt a két illusztris férfiú között. A bíboros gyönyörű felköszöntőjébe is belefoglalta Gyulai Pált, a költőt, egyben az ország első kritikusát, és nagy örömének adott kifejezést, hogy az előtte kedves és emlékezetes szép napon vele Gyulán találkozhatott. Külön felköszöntőben üdvözölte Széchenyi Jenő kanonok, aki - mint monda - csak a Békésből mint helyi lapból vett tudomást róla, hogy ma egy más ünnepély is van Gyulán: Békés megye Közművelődési Egyesületének Pálffy Albert emlékünnepélye, s ebből kifolyólag a város illusztris vendége a jeles író, első kritikus és törvényhozó Gyulai Pál, s őreá ürítette zajos éljenzések közt poharát. Gyulai Pál viszont Schlauch Lőrinc bíboros püspököt éltette, mint akinek működését állandó figyelemmel kíséri, és tanúságot tehet róla, hogy a főpapok közül a magyar irodalom és történelem terén ő fejtette ki a legtöbb munkásságot, és e címen szerzett hazafias érdemei is a legnagyobb elismerésre és hálára kötelezők. A nagy tapsban és lelkes éljenzésben részesülő gyönyörű felköszöntő láthatólag nagyon kellemes hatású volt az egyházfejedelemre. Gyulai a társaság több tagjával is szóba állott azután, köztük Kny Antal békési esperesplébánossal. A kettőjük között folyt diszkusszió azonban majdnem viharossá vált; Kny ugyanis nem valami kedvezően nyilatkozott Görgey Artúrról, és ez a Romhányi költőjét, a Görgeyért rajongó Gyulait végtelen dühvel töltötte el, úgyhogy a két temperamentumos öregúr között csaknem veszekedés fejlődött ki, melyet csak Lukács György főispán diplomatái közbelépése tudott lecsendesíteni. A bíboros asztalbontáskor őszinte sajnálkozással mentegette magát Gyulai előtt, hogy a délelőtti bérmálással járó nagy fáradtság annyira kimerítette,
