Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

tön ráismertem a házigazdára, a jeles poétára. Amikor én felmenet, ő lejövet, ugyanegy lépcsőfokra jutottunk, Gyulai rám nézve megállott, és a következő kérdést intézte hozzám: - Kit keres? - Gyulai Pált - feleltem rá. - Az én vagyok. -Akkor kérem, szíveskedjék visszajönni, mert Méltóságos urammal beszélnem kell. - De nekem dolgom van ám, és el kell mennem. - Engedje meg Méltóságod, hogy ragaszkodjam kérésemhez, mert én direkt azért jöttem fel Pestre, hogy Méltóságoddal beszéljek. - Hogy velem beszéljen! Micsoda ügyben? Nekem az ajkamon volt a bűvös szó, mellyel Gyulai érdeklődését és jóakaratát megnyerhettem, és csak annyit mondottam, hogy Pálffy Albert gyulai emlékünnepélye ügyében. A Pálffy név tényleg bevált a remélt bűvös szónak, mert Gyulai kérdés alakjában ismételte szavaimat: - Pálffy Albert gyulai emlékünnepélye ügyében? De akkor már mégiscsak visszamegyek. Jöjjön, barátom! Bevezetett dolgozószobájába, leülésre kényszerített, és nagy figyelemmel és folyton fokozódó rokonszenvvel hallgatott meg. - Méltóságod Pálffy Albert barátja - kezdtem -, s bizonyára tudja, hogy ő Gyulán született. Alig van rá kilátás, hogy a fővárosban Pálffy emlékét megörökítőleg bármi is történjék. Sajnos szülővárosa sincs még ama helyzetben, hogy jeles szülöttének, nagy érdemeihez méltóan, szobrot emeljen. Ez a jövő feladta. Egyelőre csak arra lehet szorítkoznunk, hogy szülőházát reliefes emléktáblával ékesítjük, vármegyénk Közművelődési Egyesülete pedig díszközgyűlést szentel emlékének. Az a kérésem tehát, hogy miután Pálffy a Magyar Tudományos Akadémiának s a Kisfaludy Társaságnak is tagja volt, örvendeztesse meg Méltóságod, úgy is mint az Akadémia vezető tagja, úgy is mint a Kisfaludy Társaság elnöke, de úgy is mint a megboldogult közeli barátja, városunkat azzal, hogy személyesen részt vesz szerény emlékünnepélyünkön, és ezzel annak országos jelentőséget fog biztosítani. De különben úgy tudom, hogy Méltóságod sohasem volt városunkban, neve szerint pedig ősei révén bizonyára van vonatkozása Gyula városához, és ezért is nagyon boldogok leszünk, ha szerencsélteti városunkat látogatásával. - Nagyon szép, nagyon derék dolog Gyula városától, hogy Pálffyról megemlékezik. Lemegyek, öcsém! (Barátomból immár öcsémmé avanzsíroztam, egyben abban a kitüntetésben részesített, hogy tegezett, ami hallatlan nagy kegy volt nála.) Elmegyek, de csak az Akadémia képviseletében, a Kisfaludy Társaság nevében pedig Kozma Andort viszem le hozzátok. De hát mikorára tűztétek ki ezt az emléktábla-leleplezéssel kapcsolatos gyűléseteket? - Azt Méltóságod tűzi ki nekünk, amikorára jónak gondolja. Nekünk mindegy, az a fő dolog, hogy Méltóságodnak alkalmas napon legyen. - Nohát, ez szép figyelem, amihez nem vagyok szokva. Annál szívesebben megyek hozzátok. Megvallom azt is, sokszor gondoltam már a városra, melynek nevét viselem, hogy jó volna megnézni.