Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Egy városformáló személyiség: Kóhn Dávid
házi évad; a kritikák, beszámolók pótolták az ilyenkor hiányzó eseményeket, s ráadásul a felelős szerkesztőnek szívügye volt a színház. Az évek folyamán a hetente egyszer, vasárnap megjelenő hírlap terjedelme nőtt, formátuma csökkent, de struktúrája harminc év alatt alig változott. A valóban komoly lapot olvasmányosabbá tették az 1890-es évek közepén felbukkanó, tárca formában megírt heti tudósítások. Két kiváló tárcaíró, először Dubányi Imre pénzügyigazgatösági tisztviselő egyedül, majd Kiss László megyei tisztviselővel - később főszolgabíró - felváltva, állandó rovatban kommentálták a hét eseményeit. Mindketten a szelíd iróniától a vitriolos stílusú kritikáig terjedő skálán mozgó remek humorral taglalták az előző hét eseményeit, főként a társasági élet történéseit. A Gyulai élet - Dubányi Imre - és a Tarka képek - Kiss László - címen megjelent írások rendkívül népszerűek voltak. A lap szellemiségét alapvetően meghatározta Kóhn Dávid kiegyensúlyozó képessége és evolucionista hite. Sok-sok magyar és európai kortársához hasonlóan ő is hitt abban, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés megállíthatatlan. Meg volt győződve arról, hogy a XIX. században megindult jogkiterjesztés - amelynek keretében maga és felekezete az ország teljes jogú polgára és a nemzeti közösség tagja lett - folytatódni fog, s a társadalom alsó rétegei a gyakorlatban is birtokába jutnak mindazon jogoknak, amelyeket a liberális szellemű törvények elméletben már garantáltak. Bízott abban, hogy az ugyancsak megállíthatatlannak vélt ipari és mezőgazdasági fejlődésnek köszönhetően tovább nő az ország és benne Gyula város gazdasági ereje - s mind többen jutnak el az 1800-as évek második felében rendkívül gyors tempóban emelkedő civilizációs szint magasabb fokaira. Különösen bízott az oktatás, a tudás társadalomformáló erejében. Szerkesztőként nagy erővel támogatott minden oktatásfejlesztési törekvést, a városi gimnázium felállítása érdekében pedig minden befolyását latba vetette. Úgy gondolta, az iskolázottabb rétegek nemcsak nagyobb teljesítményre lesznek képesek, hanem birtokába jutnak a harmonikusabb társadalmi együttélés képességének is. „... el fog oszlani... minden köd, és ragyogni fog a világosság. Ez a század a világosságé" - írta reménykedve 1900 januárjában az új századot köszöntve. 46 A társadalmi harmóniát akarta szolgálni lapjával. Gyula az 1890-es években mintegy 20 000 lakosú város volt. 47 A város arculatát meghatározta megyeszékhely volta: a megyében itt volt legmagasabb a tisztviselői-értelmiségi réteg aránya; ugyanakkor jelentős iparos-kereskedő réteg mellett a város lakóinak többsége a földmívesek közül került ki. Sok olyan, lassan halványodó törésvonal osztotta meg a város társadalmát, amelyek mentén, bármikor támadhattak gazdasági és politikai konfliktusok. Nem volt még messze Magyar- és Németgyula 1857-es egyesülése; a várost három nemzetiség és még több felekezet lakta. A románság esetében a felekezeti és etnikai határok egybeestek. 1848-tól kezdve a századfordulóig rendszeresen megújuló konfliktusok rob46 [Kóhn Dávid]: Az év elején. Békés, 1900. jan. 7. 47 1890-ben 19 991, 1900-ban 22 446 lakosa volt a városnak. Scherer Ferenc: Gyula város története. II. köt. Gyula, 1938. 315. p.
