Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Egy városformáló személyiség: Kóhn Dávid

bántak ki a tisztviselői-értelmiségi réteg, azaz a tanult kisebbség és a jómódú fölmívesek között. Ez az ellentét az országgyűlési választásoktól a református presbitériumi választásokig mindenütt megjelent. Az árvízvédelmi munkák óriási anyagi terhei a különböző társadalmi rétegek és az eltérő területeken birtokos csoportok szembeállítására egyaránt alkalmat adtak. Ilyen viszonyok közepette különösen fontos volt, hogy a nyilvános fórumok ne a konfliktusok szításához, hanem azok csillapításához, az ésszerű kompromisszumok kialakításához adjanak teret. Ez már csak azért is lényeges volt, mert Gyula kisváros volt ahhoz, hogy a különböző társadalmi, politikai csoportok külön-külön is érdemleges eredményeket tudjanak elérni. Egy olyan közigazgatási, jogszolgáltató és szociális-egészségügyi intézményrendszert működtető város, mint Gyula, különösen rá volt utalva az állam intézményalapítást és működtetést finanszírozó támogatására. Eredményesen lobbizni a különböző városi érdekcsoportok konfliktusai közepette aligha lehetett volna. A Békés - s elsősorban Kóhn Dávid - azzal, hogy mikor vetett fel egy kérdést, milyen terjedelmet adott a vitának, eleve irányt szabott. A döntő kérdésekhez rendszerint koncepciózusán, nemegyszer a fontos döntéshozókkal való előzetes egyeztetés után nyúlt a lap. E téren nagy jelentősége volt Kóhn Dávid gazdag kapcsolatrendszerének és azon képességének, hogy a különböző részérdekeket képes volt szintetizálni. Gyakran előfordult, hogy egy-egy fontos városi ügy felvetésekor már a megoldást is körvonalazta a szerkesztő - s így kijelölte a vita keretét. A konfliktusok tompításához nagyban hozzájárult a személyes érzékenység akceptálása. A csípős stílus iránt kimondottan vonzódó fiatal munkatársa, Dubányi Imre a következőképpen jellemezte: „...ő javítja ki a korrektúrában a Gyulai életet, ha valakinek a lábára akar lépni, szóval ő az, aki kesztyűt húz mindnyájunknak a kezére, s őnélküle, hej! Sok nyilatkozatot kellene fogalmaznunk a megsértett társadalmi béke helyreállítására."

48 Kóhn Dávid különösen büszke volt arra, hogy egy 1905-ös ügyet leszámítva a lapnak évtizedeken keresztül nem volt sajtópere, még a Nyílt tér rovatban közöltek miatt sem. A korabeli lapokban nem ritka, s a Békés előző évfolyamaiban is előforduló személyeskedő vitába Kóhn Dávid csak egyszer keveredett: hitsorsosa, egykori szarvasi osztálytársa, Berényi Armin ügyvéd vádolta meg a maga választási kudarca után - alaptalanul - plágiummal. Kóhn terjedelmes válaszát ekkor is a laptól elkülönített mellékletként jelentette meg.

49 A hírlap és Kóhn Dávid érdemeit sokan elismerték. „A vármegye székhelyén, Gyulán megjelenő Békés című hetilap 40 év óta áll fenn - írta a megye főispánja 1908-ban -, és ezen hosszú idő folyamán mindenkor a legtisztességesebb irányt képviselte és a társadalmi harmónia érdekében működött. Éppen ezen iránybani működése oka annak, hogy a vármegye székhelyén egy második lap még máig sem létesült. A közönséget érdeklő közgazdasági, hitfelekezeti és egyéb társadalmi kérdések ezen lapban mindenkor tárgyilagosan és konciliáns hangon vitattatnak meg. 48 [Dubányi Im]re: Gyulai élet. Békés, 1906. okt. 7. 49 Észrevételek i. m.