Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Egy városformáló személyiség: Kóhn Dávid
Dávid, amikor két megyei notabilitás, Hajóssy Ottó megyei főjegyző - utóbb országgyűlési képviselő - és a később a 48-as Párt vezetőjeként, házelnökként országos hírnévre szert tett Justh Gyula felkérte, hogy legyen az éppen szerkesztőt váltó Békési Lapok című újság munkatársa. 28 Hogy a felkérés okát megérthessük, vetnünk kell egy pillantást a gyulai sajtóviszonyokra. 1873-ban Gyula város polgármestere Dobay János, a város egyetlen nyomdájának tulajdonosa lett. Dobaynak a polgármesteri munka és a megyén túli piacra is dolgozó jelentős nyomda irányítása mellett nem maradt ideje a nyomdájában készülő lap szerkesztésére. Etikai szempontból sem tartotta a polgármesteri poszttal összeegyeztethetőnek a lap irányítását. Éppen ezért arra törekedett, hogy a nyomdája által kiadott lap élén a város valamelyik tekintélyes polgára álljon. Egy ügyvéd, egy befolyásos vármegyei tisztviselő, de arra is volt példa, hogy a megyei főorvos szerkesztette a később Békés címen kiadott lapot. Az 1876-ban még Békési Lapok néven megjelenő, s az egész megyében terjesztett lapot Endrefi Károly szerkesztette. A lap mögött elsősorban a régi Deák-párti megyei tisztviselők s más befolyásos férfiak álltak. Endrefinek azonban kevés ideje jutott a tényleges lapszerkesztésre, kellett tehát valaki, aki belső munkatársként vagy segédszerkesztőként magára vállalja a szerkesztői teendők gyakorlati részét. Ráadásul sem a főszerkesztői, sem a segédszerkesztői munkáért nem járt honorárium. A főszerkesztők a lapcsinálást amolyan társadalmi állásukból következő nemes kötelezettségnek - Kóhn Dávid gyakran emlegetett kifejezésével élve -, „nobile officiumnak" tekintették. E posztra szemelték ki a város fiatal írnokát. A helyi közéletet meghatározó befolyásos csoport megláthatta benne a közügyek iránt érdeklődő, a köz szolgálatára kész embert, a jó tollforgatót, s nem utolsósorban a helyi elithez alkalmazkodni képes fiatalt. Endrefi 1876 júliusában lett a Békési Lapok felelős szerkesztője, ekkoriban léphetett be Kóhn Dávid is. Endrefi Károly, aki végigküzdötte a szabadságharcot, és az abszolutizmus idején börtönt szenvedett, a városban népszerűségnek örvendő ügyvéd volt. Az akkor húszéves Kóhn számára ő is mintaadó személyiség lett. A hetente egyszer megjelenő újság mai olvasójának keveset árul el a szerzőkről. Az írások többsége szerzői jelzés nélkül látott napvilágot. Általában a vezércikkek egy részét és a tárcát írták alá; a megyei levelezők olykor névvel, máskor álnévvel jelölték írásaikat. A többi anyagot nem is szignálták. Hogy Kóhn Dávid nagyon hamar belejött az újságírói, szerkesztői munkába, az csak Endrefi Károly másfél évvel későbbi leköszönő cikkéből derül ki. Az olvasóktól búcsúzva külön kitért fiatal munkatársára: „... fogadja pedig, különösen e helyen is, méltó elismerésemet és köszönetemet főmunkatársam, Kóhn Dávid úr, ki e lap körüli gondjaimat - fáradhatatlan buzgósággal s önfeláldozással - velem nemcsak megosztotta, de azokat - sokszor huzamosb ideig - ő maga egyedül viselte." 29 A köszönő szavakból kiderül, hogy a fiatal munkatárs valóban magára vette a lapcsinálás terheinek egy jelentős részét. Az elkövetkező években a szerkesztő személye, sőt a lap neve is többször 28 Kóhn Dávid: Id.Térényi Lajos. In: Hatvan év múltán i. m. 249. p. 29 Endrefi Károly: A tisztelt olvasóközönséghez. Békési Lapok, 1877. dec. 30.
