Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

biztosító díszokmány helyett száz meg száz átvirrasztott, egészségkockáztató éjjelekért és a kemény munkában átizzadott, átült nappalokért; legyen kárpótlási papírul kiszolgáltatva az önként lelépő főjegyzőnek, ki a 14 évi véres verejtékével szerzett összes anyagi vagyonát az alig múlt szomorú időkben egy meggyőződésért, egy elvért, egy jobb hitért,* egy jobb reményért cserébe odaadta, de ki el tudá tegnap és ma feledni minden áldozatát, minden veszteségét; mert híven megőrzött, szeplőtlenül tisztának talált kezébe, régi és új választói; a nép által visszaadott ismét, bizalomtól újra zománcozva a toll, mellyel 1849-ben augusztus 16-án e megyének akkor utolsó jegyzőkönyvét írá, hogy tegnap és ma írhatta ugyanavval ismét e megyének első alkotó ősnépgyűlését és alkotmányos első tisztújítását az új érában. Legyen ez ömlengő zárcikk Szakái Lajosnak, a megye régi és mostani megtisztelő bizalmára egyaránt büszke főjegyzőnek, a pár évtized alatt sokképpen kipróbált, szegény, becsületes, magyar embernek, egyszersmind az Alföld igénytelen népdalnokának, prózában írott »hattyudala«! Legyenek áldottak a szabadság vértanúinak, a bánatos anyaföldben, vagy bármely idegen égöv alatt szétszórva hamvadó, szentelt poraik! Legyenek üdvözölve a még élő, a jobb hont keresve még mindig hontalan, mindig visszasóvárgó bujdosók és száműzöttek, üssön nekik mielőbb a biztos hazatérhetés, a szabadulás várva várt órája, hogy imádva borulhassanak ismét az elveszett édes haza szent földére, a szülők, testvérek, rokonok és barátok dobogó kebelére. Legyenek megáldva az itthon élők, e megyében és az egész két testvér hazában, kik ma a jó remény újra nőtt szellemi szárnyain jobb jövőnek szebb tájain andalognak; legyenek reményeik, legyenek vágyaik boldogító valósággá mielőbb! Éljen a haza!"

2 Lehetetlen a költői, nemes léleknek eme érezhetően szívből fakadó gyönyörű sorait mély meghatottság nélkül olvasni. 1863 végén Szakái Lajost pótolhatatlanul fájdalmas csapás érte: szeretett neje,*Törmássy Mária, jó emlékű Törmássy Lajos, Békés vármegye félszázadon át volt főorvosának leánya, 19 évi boldog házasság után váratlanul meghalt és két árvát, Szakái Ilonát, aki később dr. Ossikovszky József orvos, egyetemi tanár; Jolánt pedig, aki Farkas Antal államszámvevőszéki tanácsos neje lőn, hagyott hátra. Fiúgyermekük nem volt. Az 1861-i „Kis alkotmány"-ként ismert időszak rövidesen véget ért. Követte a „provizórium" és az 1860. decemberi népgyűlésen megválasztott megyei tisztikar leköszönt rövid ideig elfoglalt állásairól. Szakái Lajos már az 1860-i megyei népgyűlésen sem vállalta a főjegyzői tisztet, mégpedig, mint akkor megmondta: „nézetei" folytán sem. Előre látta, megérezte, hogy az alkotmányos rezsim rövid életű lesz, és ez is befolyásolta elhatározását. De, noha tisztviselői állást nem vállalt, sem akkor, sem azután többé, a közszereplés elől nem térhetett ki. Békés városa a közéletben szerzett érdemei honorálásául az 1865-1868-as ciklusra képviselőjévé választotta, és mint ilyen, vett részt az 1867-i koronázó országgyűlésen. 2 BML IV 253. Békés Vármegye Bizottmányának ir. a/l. 1860-1861. évi jkv.