Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Arcélek a múltból
E helyütt meg kell írnom, hogy úgy az. 1 &61. évi, mint az 1865-i országgyűlési képviselő-választásokat az egész Békés vármegyében báró Nfénckheim Béla irányította, aminthogy ő irányította már előzőleg is teljes négy évtizeden át a vármegye politikai közéletét. Tette s tehette ezt, nem születési előkelőségénél, hanem kiváló tehetsége, lángoló hazaszeretete s nagy népszerűségénél fogva. Tekintélyes és népszerű volt nemcsak a főúri, a középosztály, hanem a szorosan vett „nép" körében is, amely bálványozásig szerette „Nagyságos Béla bárót", és képes volt őt tűzön-bokron követni. Mellesleg írva, hiába lett újra meg újra főispán, belügyminiszter, majd Őfelsége személye körüli miniszter, sőt miniszterelnök is, ő Körösladányban holtig csak „Nagyságos Béla báró" maradt. Ennek nevezték, becézték, tisztelték, becsülték és szerették. Ő jelölte ki, melyik kerületben ki legyen a képviselőjelölt és az ő óhaja, mondhatni ellentmondás nélkül valósult meg. Szakált is ő ajánlotta Békésnek, és a város meg is választotta, amint bármely más kerület is megválasztotta volna. "VCénckheim Béla alig szeretett valakit annyira, mint Szakái Lajost, és ha rajta múlik, az 1867-i megyei tisztújításon, amelynek jegyzőkönyvét Tomcsányi József főispán felkérése folytán újra neki - Szakálnak - kellett vezetnie, az új főispán, és különösen ''vvènckheim Béla eredeti óhaja szerint Szakái Lajos lett volna az első alispánjelölt, de ő, minden kapacitálásnak ellenállva, hallani se akart jelöltségéről; akkor ugyan nem hallgattak rá és mégis megválasztották, de megválasztását - mint fentebb megírtam - nem fogadta el. Akkor is, most is azzal az érvvel tért ki a jelöltség elől, hogy fenn akarja tartani egyéni függetlenségét és nem vállal köztisztviselői állást. De nem ez volt vonakodásának igazi oka, hanem az, hogy ő, temperamentumánál, meggyőződésénél fogva tántoríthatatlan híve volt és maradt Deák Ferencnek és az Andrássy-kabinetben időközben belügyminiszterré kinevezett \Kenckheim Bélának. Mint békési képviselő is a Deák-párthoz csatlakozott és tekintélyes pozíciót foglalt el a párt kebelében. Azt azonban tudta, hogy az a politikai egység és harmónia, mely 1861-ben és többé-kevésbé még 1865-ben is uralkodott, az 1867-i kiegyezés után már teljesen felbomlott, sőt talán sehol sem volt oly nagy szakadék a kiegyezéshez csatlakozott Deák-, úgynevezett Jobbpárt és a közjogi ellenzéket képviselő Balpárt között, mint éppen Békés vármegyében. És noha a vezető intelligencia és az előkelőbb polgárság túlnyomó részben Deák-párti maradt, úgy Gyulán, mint a vármegye minden községében, a „nép" zöme és az annak élére állott értelmiség egy része a baloldalhoz tartozott. Szakái Lajosnak nem voltak illúziói. A vármegye előkelő közszereplői között ő volt az első, ha nem is egyedüli, aki előre látta, hogy úgy a törvényhatósági tisztviselői, mint a képviselő-választásoknál a Balpárt lesz a győzelmes fél. O tehát céltalannak találta a küzdelmet, és saját személyét illetőleg nem akart abban részt venni, noha exponált jobbpárti volta dacára, nagy népszerűségénél fogva, őt talán alispánnak meg is választották volna. Ot magát igen, de egyetlen más tisztviselőt sem, aki nem balpárti. Ezen az áron nem akart alispán lenni. És hogy mennyire előre látott, mennyire igaza volt, bizonyította a tisztújítás, melynek eredményéül a Jobbpártról jelölt Ambrus Lajossal szemben első alispánnak a baloldali Karassiay Istvánt, az ugyancsak jobbpárti részről
