Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

kvartettben - szoros baráti viszonyba is lépett. Nagyra becsülte őt gróf Apponyi Albert és Kállay Béni is. Utóbbinak lapjában a Kelet Népében is tevékeny munkásságot fejtett ki. Azok közé tartozott, akiket akkor a Magyarország européerjei névvel tiszteltek meg. Sőt, inkább megbélyegeztek, mint megtiszteltek. Akkor ugyanis sokkal erősebb volt még az autonómia csorbítatlansága, különösen pedig a megyei tisztviselők választásának fenntartása iránti vágy, mégpedig nemcsak a Balpártban, hanem a Deák-pártban is. Az européerek, noha szintén az önkormányzat hívei voltak, a tisztviselők választását nem tartották az autonómia feltétlen kellékének, de ezzel a nézetükkel a hetvenes években még erősen elszigeteltek maradtak, és erős ellenszenvet keltettek maguk iránt. Ez az ellenszenv senkivel szemben sem nyilatkozott úgy meg, mint Kéry Gyulával szemben, aki az államrendészeti eszme legnagyobb propagálója volt. így történt azután, hogy amikor az 1875. évi fúziókor Tisza Kálmán, az addig balközép vezér tárcát vállalt, első belügyminiszteri ténykedése s aláírása Kéry Gyulának hivatali tisztétől való felmentése volt, ami nagy szenzációt keltett. Az européerek körében kínosat is, amelynek a fúziót különben támogató Falk, a Pester Lloydban erélyes kifejezést is adott.Tisza nem tudta megbocsátani Kérynek az államrendészet propagálására vonatkozó akcióit, és ezért bocsátotta őt el azonnali hatállyal. Pedig az a tragikomédia történt vele, hogy a Kéry által szatírával ostorozott „Pvaduren wirtschaftot" később magának Tiszának kellett megszüntetni, s az államrendőrséget a Kéry Gyula alkotta javaslat szerint életbe léptetni, ami ha erkölcsi elégtétel is volt Kérynek, egyénileg mit sem használt neki. Kéry Gyula nyugdíj nélkül vált meg minisztériumi tisztviselői állásától, és publicistaként kereste meg éveken át kenyerét. Szűkös viszonyok között, de nagy disciplinával élt, úgy, hogy soha egy fillér adósságot nem csinált. Sőt, jutott későbbi külföldi tanulmányútjára is, mégpedig előbb Toldi István neves publicista -Toldi Ferenc fia -, később Grünwald Béla társaságában. Grünwald Bélával olyan benső barátságban élt ugyanis, hogy a tragikus sorsot ért országos hírű férfiúval állandóan levelezett. A levelek politikai tartalmúak voltak. Százon felüliek, amiket Grünwald Kérynek küldött, így Franciaországból is, ahol élete végén élt és öngyilkos lőn. Barátja öngyilkossága annyira megrendítette Kéryt, hogy a halálhír vétele után ezeket a leveleket egytől-egyig elégette. Nem is maradt tőle egyéb emléke, mint Grünwald dedikált fényképe, amely tulajdonában volt, és amelyet most én őrzök kegyelettel. Amikor a nyolcvanas években a csángó telepítés megkezdődött, Kéry elfogadta a telepítés titkári állását, és hosszú esztendőkön át ez ügyben magyar hazafiúi buzgalom fűtötte nagy tevékenységet fejtett ki. Pancsován volt a telepítés székhelye, mely teljesen idegen ajkú város, de Kéry a városban s a környéken levő magyarságot összetoborozva magyar egyesületet alakított, amely az 1918-as összeomlásig fényes sikerrel működött, és ha Isten segítségével elérjük a revíziót, annak utána is hasznos szolgálatára lesz a magyar eszmének és kultúrának. A csángó telepítés befejezése után Kéry Gyula újra állás nélkül maradt. Akkor Tisza Kálmán már visszalépett a miniszterelnökségtől. Gróf Csáky Gyu-