Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

lönben az általam másutt megírt, súlyos következményeket vonta maga után Gyula városára s annak fejlődésére nézve. Habár újabb képviselőséget nem vállalt, a Békés vármegyei Balpárt vezére maradt továbbra is, a Deák-párt és Balközép között 1875-ben bekövetkezett fúzióig, amikor is a Szabadelvű Párt híve, s mint ilyen, ő is kormánypárti lett. Tisza Kálmán legbensőbb hívei s barátai közé tartozott, s maradt a fúzió előtt és utáni időkben is. Mint Tisza intimusa, különösen pedig, mint elismert, kiváló s széles látkörű gazda, Tisza uralma alatt földmívelésügyi miniszter is lehetett volna, s hogy nem lett az, igazán csak rajta múlott. Jó emlékű Tomcsányi József halála után ő lett azonban Békés vármegye főispánja, s maradt tizenöt esztendőn keresztül mindaddig, amíg Tisza Kálmán miniszterelnök volt. Vele egyidejűleg ő is megvált a főispáni széktől. Tizenöt esztendei főispánsága tagadhatatlanul igen hasznos volt, és mély nyomokat hagyott Békés vármegye történetében. Kimondhatatlan érdeme, hogy az ő főispánsága alatt indult meg a vármegyében az utak kövezése. Őelőtte nem volt egyéb kőút az egész vármegye területén, mint a gyulai Bárdos hídjától az Oláhváros végéig, onnan pedig a remetei hídig terjedő részen. Erről az utóbbiról, tudniillik a remetei hídig terjedőről, mint az abszolút rendszer alatt „alkotmányellenesen és önkényesen" készültről is felszedték a köveket, úgyhogy azt is csak Beliczey főispánsága alatt a hetvenes évek végén kövezték újra ki. Az ő főispánsága alatt, mégpedig annak mindjárt elején bővítették ki a vármegye székházát is, ami erősen hozzájárult Gyula városa megyeszékhelyi konszolidációjához, és ez Beliczeynek annál nagyobb érdeme, mert akkoriban, gerendási birtoka s ottani gazdálkodása okából, itteni házát eladva, Gyuláról eltávozva, Békéscsabára költözött, ami azonban nem befolyásolta, hogy a székhely fölötti szavazáskor Gyulára adja szavazatát. Főispáni székétől megválva, közgazdasági tevékenységet fejtett ki. Megvásárolta a Bihar megyei fiteri birtokot és ottani, de különösen gerendási birtokát valóságos mintagazdasággá fejlesztette ki. Az elsők közé tartozott, akik az Alföldön intenzív gazdálkodást fejtettek ki, különösen a dohánytermesztésben és nemesítésben szerzett országos hírű nagy és igazi érdemet. Előkelő s tevékeny része volt közgazdasági téren, mégpedig altruisztikus önzetlenséggel a közügyekben is. Különösen élénk tevékenységet fejtett ki a Békésmegyei Gazdasági Egylet körül, amelynek évtizeden át volt ügybuzgó elnöke, mégpedig olyan bölcsen, körültekintően és sikeresen, hogy ez az egyesület Nagy-Magyarország hasonló egyletei között méltán az elsők közé volt sorolható, s ilyennek maradt különben az elnöki tisztben méltó jogutódja, fia, Beliczey Géza alatt is, akit kiváló, hasznos működése folytán Békés vármegye ismételten is felsőházi tagjának, az Országos Gazdasági Egyesület pedig alelnökének választott meg. Beliczey István különben 1875-ig, tehát meglett férfi koráig, politikailag sokkal jobban beleélte magát az ellenzékiségbe, semhogy kormánypártiságra kényszerített főispánsága ellenzéki temperamentumát egészben megváltoztathatta volna; sőt ellenzéki hajlamai igen gyakran megnyilatkoztak. A kormánypártot képező Szabadelvű Pártnak mindvégig tagja maradt ugyan, de inkább