Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

lovagolt kilenc és fél óra alatt, öt lovon; Gyuláról pedig Zsombolyára 70 mérföldet hat óra alatt tett meg négy lovon, éspedig saját nevelésű lovakon. 1860-ban különben újra elvállalta a Békés megyei főispáni állást, de rögtön visszavonult, amikor az abszolutizmus ridegsége ismétlődött. Be akarta bizonyítani, mily lovagias előzékenységgel kész közreműködni az alkotmányos élet visszaállításában, de a leghatározottabban tagadta meg szolgálatát akkor, amidőn meggyőződött, hogy Bécsben az alkotmányos jog eljátszásának elméletét hirdetik. Deák Ferencen kívül senkinek sem volt oly közvetlen nagy befolyása Ferenc József király akaratára, mint báró Wènckheim Bélának. Amit Deák az országgyűlésen követelt, aztWènckheim Béla lóversenyek és más hasonló összejövetelek alkalmával adta értésére a királynak. Mint a pozsonyi és pesti lóversenyek főrendezőjének gyakran volt alkalma a sport minden nemét személyesen is űző és kedvelő felséget fogadnia és üdvözölnie. Ilyenkor egy-egy elejtett szóval és az állami ügyekre való célzással ő tette úgyszólván az első kísérletet arra, hogy a 67-es kiegyezés létrejöjjön. Minderről keveset tudott a világ. De tudták legbensőbb barátai; tudta maga Deák Ferenc is, akinek barátságát és becsülését teljes mértékben bírta. A kiegyezés körül szerzett nagy érdemei folytán Békés vármegye főispánjából Magyarország belügyminisztere, majd Őfelsége személye körüli miniszter s 1875-ben miniszterelnök lett. Az 1875. évi fúzióról azt mondják, hogy azt báró Wénckheim Béla egyénisége nélkül aligha lehetett volna létrehozni. O volt a közbenjáró, a békítő, a szervező, s neki kellett a miniszterelnöki tisztet is elvállalnia. Mint ember és mint családtag, egyaránt szeretetre kötelezte környezetét. Aki a körösladányi kastélyban megfordult, az kellemes meglepetésben részesült azon gyöngéd és páratlan szeretet által, mellyel a három testvér, Béla, László s Viktor bárók ifjúságuktól fogva egész a hajlott korukig egymás iránt viseltettek. A ládányi kastélytól távol volt a túlfeszített úri fény és gőg, mely a hidegség kínai falával zárja el magát a közönséges polgári elem lenézett tömegétől. A Wenckheim-házban egyaránt jól érezte magát a főúri családok sarja, a jobbágyi osztály ivadéka, mert ott a finomság és a leereszkedés a legszebb alakban nyilvánult meg.Wvènckheim Bélát az egész vidék népe holtig „nagyságos Béla bárónak" nevezte. Akkor is, mikor már évtizedeken át „kegyelmes úr" volt. Oly önérzettel dicsérte emberséges bánásmódját a köznép, mint aminő büszkeséggel ő idegen főurak előtt a magyar földmíves életrevalóságáról és természetes észjárásáról szólt. Az ő jelenlétében a magyar népet még Bécsben sem merték ócsárolni, mert tudták, hogy ő ezt senkitől el nem tűri. Amiben csak tehette, támogatta is a népet. Ami földet birtokából örökáron eladott, azt csak magyar parasztnak adta el, pedig volt eset, hogy idegen ajkú vagy nem földmíves ember többet ígért érte. Mint miniszterhez, őhozzá is sokan fordultak oly dolgokban is, amelyekben ő sem segíthetett; azt hitték, hogy egy miniszter mindent megtehet. Mezőberényben történt, hogy egy szegény ember szőlőt vett, annak árát kifizette, s a szőlőn épült házba be is költözött. A vett ingatlant azonban fizetetlen zálogjogi adósság terhelte, melyért a szegény embert beperelték, elmarasz-