Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

könnyen esett a honfoglalóknak, azzal bizonyítom, hogy az 508 ember közül esztendők hosszú során át soha egyetlen egy sem maradt hátralékban, hanem azt a kitűzött napig teljes egészében mindenki pontosan lefizette. Hátralékban nem maradt senki sem, ami példátlan az adósok krónikájában. Ötven esztendő helyett ez időre, sőt mondhatni, két évtized alatt csaknem az egész tőkét befizették a parcellások. Befizették pedig soha nem remélt potom összeggel. A háború utáni pénzdevalváció a koronát teljesen elértéktelenítette. A 00.7 zürichi árfolyam tudvalevőleg 1000 koronát 8 fillérre szállított le. így, akik a legmagasabb árat fizették, vagyis például 3 hold földet 2700 koronáért vásároltak meg, és 3% stornóval adósság-felmondási joguk volt, egyegy tojás árából ki tudták fizetni stornóstul egész tőkeadósságukat, úgyhogy végeredményben teljesen ingyen jutottak a föld birtokába. Mindennek dacára befejezésül annyit, hogy még mindig vannak kételkedők s rosszmájú emberek, akik most is azt hiszik, hogy valami huncutságnak kellett a földosztás körül történnie, csakhogy nem tudják kieszelni és sérelmezni, hogy mi lehetett ez a huncutság - viszont annak okvetlenül kellett lennie. (Az élet alkonyán i. m. 7-13. p.) A gyulai dohánygyár Visszaemlékezés Terényi Lajosra} A gyulai főgimnázium létesítése körül egy évtizeden túlig terjedő természetes és mesterséges akadályok és nehézségek merültek fel. Gyakran megfeneklett és stagnált az ügy, amikor is újabb meg újabb mozgalmat kellett indítani az ügy fejlesztése és előmozdítása érdekében. Boldogult Terényi Lajos képviselősége idejében történt, hogy egy újabb kérvényt kellett a stagnáló ügy előmozdítása okából a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz intézni. Mint a gimnáziumi bizottságnak ügyvezető jegyzője, ezúttal is én készítettem el a kérvényt, amelynek hathatós és gyors elintézését megkísérlendő, Dutkay Béla polgármesterrel együtt személyesen utaztunk fel Budapestre, hol országgyűlési képviselőnkkel, akit felutazásunkról előzetesen értesítettünk, a Pannoniában találkoztunk. Ugyanoda szálltunk, és ott hármasban együtt vacsoráztunk. Óvatosságból felvittük a város színes pecsétjét is, oly célból, hogyhaTerényinek volna valami óhaja, melyet a kérvénybe szintén bele kellene foglalni, ott újabb kérvényt csinálhassunk, és azt pecséttel is ellássuk. Erre azonban nem merült fel szükség, amennyiben Terényi a felvitt kérvényt megfelelőnek találta. 1 Terényi Lajosról bővebben: Héjjá Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája i. m. 202-205. p.