Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

Vacsora után, úgy este 10 óra tájban elmentünk a New York Kávéházba, hol akkor tudvalevőleg minden vidéki lap is járt és olvasható volt. Terényinek a Békéscsabán megjelenő Békésmegyei Közlöny jutott a kezébe, melyben olvasta, hogy a Békésmegyei Gazdasági Egyesület előtte való napon tartott igazgatóválasztmányi ülésében Beliczey István egyesületi elnök indítványára elhatározta, hogy a kormánytól egy állami dohánygyár felállítását kérelmezi Csabára.Terényi Lajosnak Beliczey István tudvalevőleg nagybátyja volt. Nagybátya és unokaöcs szerették is egymást, de sokat kötődtek egymással, különösen politikailag, ami azonban nem bolygatta meg a köztük levő közeli atyafiságos viszonyt. En szintén a lapból szereztem tudomást a gazdasági egylet elhatározásáról, amelyről még otthon nem kaptam értesítést. - Stefi bácsit meg kell tréfálnunk- mondotta Terényi nevetve. -Tudod mit, most visszamész a Pannoniába, és Gyula városa nevében írsz egy memorandumot, amelyben mi kérjük Gyulára a dohánygyárat, és ezzel megelőzzük a Békésmegyei Gazdasági Egyesület felterjesztését. Én pedig holnap reggel telefonon audienciát kérek Vtèkerle miniszterelnök, egyben pénzügyminisztertől, hogy fogadjon hármunkat, mint Gyula városa küldöttségét, lehetőleg aznap folyamán. Nekem tehát a New Yorkból vissza kellett mennem a Pannoniába, fel a szobába, ahol miniszteri papiros is rendelkezésemre állott, az esetre, ha a Kultuszminisztériumhoz más kérvényt kellett volna írnom. Nekifeküdtem tehát, és fogalmaztam egy terjedelmes kérvényt, leírva Gyula város siralmas közgazdasági helyzetét, amelyen csak az állam hathatós támogatása tud segíteni. Ilyen segítség lenne egy dohánygyár, melynek felépítése nagy munkaalkalmat adna a gyulai nagyszámú kőműves- és ácsiparosnak, üzembe helyezése és tartása pedig száz és száz munkanélkülinek adna állandó foglalkozást és keresetet. Olyan siralmasan ecseteltem a város helyzetét, hogy a végén magam is elérzékenyedtem és csaknem sírva fakadtam. Éjfél után két órára kész lettem úgy a fogalmazvánnyal, mint annak letisztázásával és mentem vissza a New Yorkba, átadva Tèrényinek a memorandumot elolvasás végett. - Felesleges elolvasni. Akármit és akárhogy írtad, jól van. Nem a fogalmazvány a döntő, hanem annak átnyújtása. Hiszen úgysem lesz belőle semmi. Szó sincs róla, hogy akár mi, akár Csaba dohánygyárat kaphassunk. Másnap kora reggelTerényi Lajos újra eljött hozzánk a Pannoniába; együtt reggeliztünk. Reggeli után bementünk a telefonfülkébe, s Terényi felhívta a miniszterelnökséget, ahol is az elnöki titkár jelentkezett, aki ösmerte s jó barátságban volt Terényivel, és azt válaszolta, hogy a miniszterelnök a Pénzügyminisztériumban van, ahol ma audienciás napot tart, de egyben jelezte, hogy áttelefonál a pénzügyhöz, kérdezve, vajon a miniszter fogadhatná-e a gyulai küldöttséget? Pár perc múlva újra telefonált a Pannoniába, hogy őexcellenciája igenis fogadja a küldöttséget, de azzal a feltétellel, hogy azonnal jöjjenek, mert soron kívül akar velük beszélni. Rögtön kétfogatosba ültünk tehát és felhajtattunk Budára a Pénzügyminisztériumba, ahol is az előszoba telve volt kihallgatásra várókkal, akik barátságtalanul néztek bennünket, amidőn soron kívül rögtön bejutottunk az au-