Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

tartották aVerlégerek a gyulai vásárokat, két adattal világítom meg. Boldogult apám számlákat őrzött meg egy Verlégertől, nevezetesen Goldberger S. ma is fennálló pesti vászongyárostól. A számlán nyomtatva olvasható a budai üzlethelyiség címe alatt: „Besucht die Märkte in Gyula und Debrecin". Ilyen számlákat állított ki a cég minden vevőjének, ha az árut Budán vette is tőle. Olyan fontos volt tehát neki a gyulai vásár, hogy annak látogatását minden számláján hangsúlyozta. Ugyanez a cég a Gyulán hitelbe adott áruk után váltókat kért a vevőktől. Láttam ötvenes évekből való váltót, amelynek kelte és lejárata egyaránt nyomtatva volt, ilyképpen: Gyula, 1857. Pauli Markt (ez volt a kelet), Gyula 1857. Exaudi Markt (ez volt a lejárat) - kelet és lejárat nem írott, hanem nyomtatott. Ez is bizonyíték arra, milyen óriási forgalmat kellett egy-egy gyulai vásáron lebonyolítaniuk. Ami látványosság, állatsereglet stb. az országban volt, az valamennyi eljött a gyulai vásárokra. A kápolna előtti tér telítve volt velük, sokszor el se fértek rajta. Mellettük birbicselők, garibaldi játékosok, bicskavetők egész tábora. A Bárdoson túli részen pedig az állatvásárok alatt a lacikonyhák sokadalma, melyekben a környék összes cigány- és rezesbandái játszottak siketítő lármával. Csodálatosan, mégis harmóniát, élményt keltőleg a nagy sokadalomban. Én és kortársaim - bizony már kevesen vagyunk - mindezekre emlékezünk. Emlékezünk fájó szívvel, hogy elmúlt, és rezignációval, hogy az, ami elmúlt vissza nem jő. (Hatvan év múltán i. m. 221-227. p. és Békés, 1933. szept. 17.) A búza tragédiája Szabó Pál már a tagosítás, tehát évtizedek óta volt a benedeki ötezer holdas uradalom ispánja. Abban az időben még nem gyakornokok, intézők, főintézők, felügyelők és főfelügyelőknek, hanem írnokoknak, ispánoknak, kasznároknak, számtartóknak, legmagasabb rangban tiszttartóknak tiszteltük az uradalmak kezelő urait. Tudja Isten, azt is elmondhatni, hogy sokkal közvetlenebb és bensőbb volt akkor az érintkezés uraság és gazdatisztek, de ugyanúgy a gazdatisztek és uradalmi cselédség között is, mint azóta. Szabó Pál uram ispáni minőségben kezelte és kormányozta az uradalmat, amelynek különben csak alig harmada szántóföld, kétharmada sziklegelő és kaszáló. Tipikus, eredeti alak volt a Pali bácsinak becézett Szabó Pál, akihez hasonlót csak a Jókai s Mikszáth regényekből ösmerhetünk, mert az életben ma már elvétve is alig találunk hozzá hasonlót. Abban az időben, különösen az 1850-től 1880 végéig terjedő években, csaknem valamennyi uradalmi tisztnek szabadságharcbeli honvédtiszti múltja volt.Többnyire azért is alkalmazták őket a hazafias érzelmű mágnások, nem helyezve súlyt rá, hogy akikre gazdagságukat bízzák, Magyaróvárt vagy Keszthelyt végeztek, annál kevésbé, mert akkor