Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

lönben a faszenet és a meszet is. Mindegyikben akkora volt a kereslet, hogy az utolsó darabig el tudták adni. A kisvásár, július közepén, a takarásba esett, és ezért „futó" vásárnak is hívták és hívják ma is. Ez azonban nem volt akadálya a nagy, sőt, ha kedvező termés volt, az óriási forgalomnak. Különösen nagy, tízezrekre rúgó volt a lófelhajtás. Ezekben volt a legnagyobb a kereslet. A nyomtatás küszöbén órási volt a lószükséglet. Cséplőgépek még nem voltak; az uradalmak éppen úgy lóval nyomtattak, mint a kisgazdák. De igás- és nyomtató lovakon kívül nagy volt a kínálat és kereslet úrifogatra alkalmas jobb lovakban is. Sok nyerges lovat is vettek a katonai lovasság számára, éspedig a kereskedők és maga a katonai tisztikar egyaránt. Magyarország számottevő lókereskedői dehogyis mulasztották volna el a gyulai kisvásárt. Az ötvenes és hatvanas esztendőkben különlegességei voltak a kisvásárnak a Besszarábiából hozott, hámot, nyerget nem ismerő, szilaj szűzménesek, orosz hajtóikkal, akik a ménesből pányvával szedték ki az elkelt darabokat. Valóságos élménye, látványossága volt ez a vásári közönségnek. Az állat- és szerszámfavásárok mellett meg kell említenem a pénteki és vasárnapi napokon tartott nyersbőr- és gyapjúvásárt is, amely a Szerecsen téren - most Szent Imre tér - zajlott le. A tágas tér telítve volt nyersbőrrel, gyapjúval, de el sem fért rajta, a teret környező összes házak udvarai is zsúfoltak voltak. Akkor még nem voltak bőrgyárak; tímárok dolgozták fel a nyersbőrt, és amit a nyersbőrszedők messze vidéken összevásároltak, a gyulai vásáron adták el az ország minden részéből idesereglő nagykereskedőknek és tímároknak. Rendkívül sok volt a gyapjúáru is, melynek Pest után Gyula volt a legjobb értékesítési s beszerző helye. Lejöttek rá a pesti, bécsi és külföldi gyapjúkereskedők, éspedig valamennyi között a legtekintélyesebb, W>dianer is, ő később a gyoma-endrődi uradalom tulajdonosa, a pesti Lánchídnak Sina Simon báró melletti egyik finanszírozója lett, emléke a Lánchíd tábláján is meg van örökítve. W)dianer óriási vagyonát jobbadán gyapjúkereskedés révén szerezte, s ehhez nagyon hozzájárultak az általa mindig látogatott gyulai vásárok is. Ami a belső vásárokat illeti, az országban a legjelentősebbek, legforgalmasabbak között volt a gyulai is. A múlt század negyvenes és ötvenes éveiben pedig valamennyi fölött álló volt, életlehetőséget, keresetet nyújtva minden foglalkozású mesterembernek, akik készítményeiket tisztességes áron tudták ezeken eladni. Mikor nem voltak még vasutak, a pesti nagykereskedők az egész országban Gyulát értékelték legtöbbre, hol Pesten kívül áruikat értékesíthették. Ezek a pesti nagykereskedők óriási társzekereken hozták Gyulára áruikat; a közeli, sőt messze vidéki kiskereskedők - a nagyváradiakat és az aradiakat is közéjük véve - Gyulán szerezték be a vásártól vásárig terjedő időre áruszükségleteiket. A Magyar Király Szálloda földszinti részén, mellette a mai Gazsó Józsefné-, Góg András- és E. Schriffert József-házak frontjain bolt mellet bolt volt. Ott árultak a pesti nagykereskedők, akiket „Verlégerek"-nek neveztek. Mindegyik cégnek állandó boltja volt. Lejöttek már két héttel a vásár előtt, és rendszerint itt maradtak még két hétig a vásár után, akkorára utolsó portékájuk is elkelt. Megvették a kisboltosok. Hogy mily életbevágó fontosságúnak