Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Történetek, krónikák, legendák
akik - ami nem csodálatos, tízévi polgármestersége alatt ez elkerülhetetlen is volt - valamiért meg is haragudtak Dobayra, mégis hűségesen rászavaztak. Az utóbbiak közé tartozott az újvárosi nemes családok egyik tagja, a hatvanholdas Kiss D. Károly uram is, aki valami nem kedvére eldőlt kerítési ügyből kifolyólag - amiben pedig nem volt neki igaza - szörnyen neheztelt a polgármesterre. Evek óta messze elkerülte őt, nehogy köszönni is kelljen neki. Am az urna elé lépve, Ambrus Lajos választási elnök sablonszerű kérdésére, „Kire szavaz?", így válaszolt: „48-ra". „Nevet mondjon - szólt rá az elnök -, Dobayra vagy Göndöcsre?" - „48-ra!" - volt rá újra a felelet. A konciliáns elnök, aki, úgy látszik, megértette Kiss uramat, így formulázta az újabb kérdést: „Tehát Dobayra?" - „Ha ő a 48-as, akkor őrá" - mondta rezignáltán Kiss, de a Dobay-nevet nem lehetett belőle kipréselni. Az elnök, noha joga lett volna visszautasítani, elfogadta a szavazatot, ami ellen a nevető Göndöcs-bizalmiak sem tiltakoztak. A választás eredményét illetőleg nem is volt rá okuk, hogy tiltakozzanak, mert amint az előre látható volt - mégpedig mindkét párt, mindkét jelölt részéről; a 48-asok sem voltak egy pillanatig illúzióban, hogy másképp fog történni - a 48-as Párt kisebbségben maradt. Dobay 322, tehát egy híján ugyanannyi szavazatot kapott, mint három év előtt Jantsovits Emil, míg - és ez meglepetést keltett - Göndöcsre 542-en, tehát 82-vel kevesebben szavaztak, mint előző választásán, de így is 200 szavazattal többségbe jutott. A ciklus lejártával, noha újra fellépett, már nem választották meg. Éspedig nemcsak tradicionális okokból nem - ugyanis képviselő elődei és utódai is legfeljebb kétszer jutottak Gyulán mandátumhoz. így Huszka Mihályt, Beliczey Istvánt, Beliczey Rezsőt, majd Terényi Lajost, K. Schriffert Józsefet, legutóbb Pongrácz Jenő grófot választották meg másodszor is, az egyetlen Lukács György volt három ízben képviselő. Göndöcsöt az addigi tradíción kívül az buktatta meg harmadszor, hogy a Friedrich-ügyből kifolyólag a Józsefváros túlnyomó részben ellene fordult, éspedig nem politikai, hanem személyi okokból. Göndöcsnek az volt ugyanis a bűne, s azért ejtették el, mert úri egyénisége s gondolkodási módja nem engedte, amit pedig különösen a Németvároson vártak és követeltek tőle, hogy ellene forduljon Friedrich Mihálynak, aki pedig maga is parasztszülőktől származó tősgyökeres németvárosi ember volt, aki okkal vagy ok nélkül - magára vonta a németvárosiak gyűlöletté fejlődött haragját. Azt követelték tőle, hogy a Friedrich elleni hajsza élére álljon, ami meggyőződésével ellenkezett. Tehát nem is annyira a harmadik választást nem engedő hagyomány, hanem ez volt bukásának igazi oka. Istenben boldogult Göndöcs Benedek apátlelkész hasznos és fényes működésével, aranybetűkkel írta be nevét Gyula krónikájába, s méltó rá, hogy a város hálás kegyelettel őrizze és ápolja halhatatlan szép emlékét. * Én pedig ezzel a legjellegzetesebb régi gyulai követválasztásokról szóló visszaemlékezéseimet befejezem. (Az élet alkonyán i. m. 112-159. p. és Békés, 1935. ápr. 7., ápr. 11., ápr. 14., ápr. 18., ápr. 21., ápr. 25., ápr. 28.,jün. 9., jún. 13.,jún. 16.)