Bielek Gábor - Jároli József: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII–XIX. században – Gyulai füzetek 13. (Gyula, 2004)
II. Keresztnévadási szokások a XIX. században - 3. Egyes női nevek
Máriát is - ritkán választották egyéni védőszentül. Feltételezésünk szerint a tradíciókkal jobban együtt élő, konzervatívabb németség valószínűleg még ősi hazájából hozott szokásnak engedve tudatosan nem választotta a Mária nevet gyermeke számára. Helyette a Máriához legközelebb álló édesanyja, Szent Anna nevét adták legszívesebben. (Ez megegyezik a korabeli európai gyakorlattal is.) A több földrajzi térségből Gyulára kerülő magyarság ezeket a hagyományokat már nem tartotta, a barokk kor Mária tisztelete, Mária országa ősi hagyományainak felújítása nyomán jobban élt a névadásban e lehetőséggel. A békéscsabai katolikus szlovákság körében is, a most folyó adatgyűjtésünk eddigi adatai alapján látszik, hogy a Mária-tisztelet gyakorlása mellett a keresztségben sok szülő adta gyermekének a Mária nevet. A gyulaiak Mária tisztelete töretlen a barokk kor után is. A XIX. században, majd később is a szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelt anyatemplom búcsúnapja a húsvét utáni 4. vasárnap, amikor a környező községek búcsús keresztjei is megjelentek. A megújuló Mária-tisztelet jele, hogy 1891-ben Göndöcs Benedek apátplébános a maga és a hívek áldozatkészségéből a lorettói kápolnában lourdes-i Mária szobrot állíttatott fel. A Mária lábánál csordogáló forrás vize a híres kegyhelyről származó lourdes-i víz volt. Később a németvárosi templomban is állítottak a hívek ilyen szobrot. A lourdes-i Mária alakját ábrázoló ihletett szépségű szobrok a szeplőtelen fogantatás dogmájának elfogadása (1854), illetve a lourdes-i Mária-jelenések hatására kaptak helyet templomainkban. A gyulaiak radnai búcsújárása a XIX. században is folytatódott, külön indultak el gyalog a magyar, külön a német búcsúkeresztek. Előbb pünkösdkor, majd szeptember 8-án, Kisboldogasszonykor keresték fel a híres kegyhelyet. A kegytemplom melletti kálvárián a németvárosi hívek egy stáció felállíttatásával is megörökítették Radnához fűződő kapcsolatukat. A századvégen alakultak meg a városban a Rózsafüzér Társulatok, 1891. október 4-én a német Rózsafüzér Társulat. (A ma is kedvelt májusi ájtatosságokat 1908 májusától tartják a város templomaiban.) A középkori Nádi Boldogasszony ősi búcsúkiváltságának felelevenítésével 1951-től az Anyatemplom újra Mária búcsújáróhely lett. A női nevek esetében is elmondható ugyanaz, mint a férfinevekre, hogy viszonylag kevés névanyagot használ fel a gyakorlat, a népszerűségi lista 1-5. helyén mindössze néhány név szerepel, felváltva az egyes helyeken. Az első hat női név (Mária, Erzsébet, Anna, Katalin, Rozália, Terézia) adja a teljes gyulai névállomány 64,4 százalékát, ami a férfinevekhez hasonlóan a névadásban megmutatkozó védőszent tisztelet jellegzetes vonásait mutatja. A kifejezetten nem bibliai eredetű keresztneveken kívül nincs utalás arra, hogy ezen a körön kívüli védőszent választására került volna sor a kisleányok keresztelésekor. A többes neveknél is utalunk rá, hogy ezek névkombinációi között is előfordulnak az egyes nevek között szereplő olyan, elsősorban ókeresztény korból származó vértanúk is, akik védőszentté választása megtörtént ugyan, de
