Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei
volt. (Török eredetű magyar személynevek - Forrás. 1983/7. 84.) A Sártvány-Vecse nemzetségnek a Sárréten és Esztergom megyében Bajon nevű, a Zuard nemzetség Fugyi ágának pedig Ináncs nevű birtoka is volt Abaúj megyében. Karácsonyi: i. m. 941-945., 1061-1069., Györffy: A magyarság keleti elemei. 185., TF I. köt. 496., 514., 576-577. és 597., Ligeti Lajos: Régi török eredetű neveink III-IY In: Ligeti L.: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. II. Bp. 1979. 455-456. 123 Márki: i. m. 261., Karácsonyi: i. m. 226-233. és Békésvm. tört. II. köt. 115., 199. és III. köt. 101-102.,TFI. köt. 496-497., 506., 512., 573., 598-599. Györffy szerint Békés megyében a XI. századra vezethető vissza a Zovárd-Sártvány és a Barsa nem birtokainak egy része. Nem mellékes az sem, hogy Csolt közvetlen közelében a Zuard és a Barsa nemzetség is szerzett birtokot (Fuss, illetve Süvöltő). A Barsa nemzetség „ősi fészke" Bihar megye lehetett Györffy szerint, az Ákos nemnek pedig csaknem minden ága birtokolt e megyében a Berettyó vidékén. Györffy úgy véli, hogy a két nemzetség származásilag is összekapcsolható, mivel mindkettő hal képét viselte nemzetségi címerén, eltérően minden más magyar nemzetségtől. A Szent Isván-kori birtokosok közül aTurul nemzetség a Berettyó völgyben és a nyíri részeken is birtokos volt. (Uo. 576.) 124 Györffy: A magyarság keleti elemei. 188. ésTF III. köt. 503., 507. 125 Ligeti szerint alighanem besenyő volt az az „Akus, dux Cunorum" is, akivel Szent László 1092-ben az Al-Dunánál harcolt. (Vö.: SRH I. köt. 414.) Ligeti L: i. m. 459., Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. 109-134. 126 TFI. köt. 573. és 601. 127 A ß bilabiális zöngés spiránst jelöl. Györffy: A magyarság keleti elemei. 62-64. és Az avarok nyelve. 143. Róna-Tas András nem tartja elfogadhatónak a szuvar alak és a szabir népnév összekapcsolását. (A honfoglaló magyar nép. 177. és 186.) Vö. még: Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp. 1991. 304-305., Ligeti L. i. m. 468. Ligeti több személynevet sorol fel - köztük aVata (Bota) és a Vajla (Bojla) nevet -, amelyek besenyő hangtani sajátosságokat tartalmaznak. 128 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. „Solt" és „Csőt" címszavak. Az 1074ben Salamon király ellen harcoló besenyők vezére Zultan (Zolta) volt, de ez már a besenyő név magyar alakja lehet. (SRH I. köt. 395.) Vö.: Györffy: A magyarság keleti elemei. 114. és 187. 129 TF III. köt. 519. Lásd még a 98. jegyzetet. 130 Lásd a 109. jegyzetet. Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a XIV század közepén a Baranya (később Tolna) megyei „Bata", vagyis Báta(szék) egy részének, amely akkor a szekszárdi apátság birtoka volt, Besenyő volt a neve („possessio Beseneu que est in Bata"), és itt besenyőkre utaló helynevek is fennmaradtak. (Györffy: A magyarság keleti elemei. 153. és Kristó Gy.: Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához. 59.) 131 Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196). Szeged, 1996. 16. Vö. még: Kordé Zoltán: A magyarországi besenyők az Árpád-korban - AUSz 90. 1990. 3-21. 132 Makk E: i. m. 19., Györffy: A magyarság keleti elemei. 108-110. és 192-199. 133 SRH I. köt. 116-117.Thonuzobáról: Györffy: i. m. 109-110. és 168., Pálóczi Horváth: i. m. 119-121., Bagi Gábor: A Thonuzoba-féle besenyő település -Jászkunság. 1993. 26-29., Bollók János: AThonuzoba-legenda történelmi hitele - Századok. 1979. 97-107. és Még egyszer Thonuzobáról - Századok. 1982. 1078-1090., Szegfű László: MegjegyzésekThonuzoba históriájához - Századok. 1982. 1060-1078. 134 Györffy: i. m. 158-160. (lásd a térképet is.) 135 Fejér György: i. m. III/l. köt. 156. Az oklevélben ezen kívül „Chelowenav" sziget nevében a Cserő szót ismerhetjük fel. A mondott helyen volt ugyanis a Tisza Cserő nevű mellékága, amely a Tiszával együtt a Cserőközt övezte. A felsorolt helynevek egy része „Eurem" faluval együtt IV Béla 1261. szept. 9-én kelt oklevelének 1271. évi átírásában szerepel: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Szerk. Szentpétery I. II. köt. (1255) 1270-1301. 1. füzet. (125563
