Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei
országon. Bp. 1977. 70., Hóman B.-Szekfű Gy.: Magyar történet. II. köt. Bp. é. n. 298-300. és HómanB.: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921. 47-63. I70 FügediE.: i. m. 68-95., Csorba Csaba: Vég-Gyula várának históriája. Bp. 1985. 10-12. 171 MonumentaVaticana... S. LT I. 51., 53., 66., 75. (Itt „Gúla"helyett tévesen „Gusa" áll.) és 81. 172 Jankovich B. D.: i. m. 415-426. 173 Implom József: i. m. 23-25. és Szatmári Imre: i. m. 23-41. 174 Vö. Fügedi E.: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor. 51-57. és uő.:Kolduló barátok, polgárok, nemesek.Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981.341. 175 Engel P.: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Bp. 1977. 30-33., 215-216. és uő.: A magyarországi birtokszerkezet átalakulása a Zsigmondkorban. In: Kelet és Nyugat között.Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk. Koszta László. Szeged, 1995. 141-159. 176 Karácsonyi: Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése. 87-88. és Gy0 2. 177 Karácsonyi: i. m. 87., 90. és GyO 7. 178 Engel P.: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. 36. 179 GyO 2. és Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár. I. köt. Bp. 1951. 2572. sz. iso MonumentaVaticana... S. LT II. 76. 181 Fügedi E.: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. 81-82. és 341-355. 182 Bácskai Vera: A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században -Agrártörténeti Szemle. 1967. 432-456. 439. és uő.: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVL században. (Gyulai Füzetek 3.) Gyula, 1991. 5., 18. 183 Nagy I.-Nagy I.-Véghelyi D.-Kammer E.: A zichi és vásonkeői gr. Zichy család idősb ágának okmánytára. I-XII. köt. Bp. 1872-1931. IV köt. 278-279. 184 Karácsonyi: Békésvm. tört. II. köt. 139-140. Vö. még: Blazovich László: Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei. 16. 1996. 351-365. 355. Egy másik gyulai, Buga András fia, Imre 1402-ben rokonától, Buga Péter váradi polgártól Apáti falu egy részét kapta örökségként. A Karácsonyi által hivatkozott oklevelekben (BO II. 31. és 50.) azonban Andrást és fiát nem nevezik explicite „civis"-nek. 185 Karácsonyi: Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése. 95-96.Vö.: GyOó.és 11. 186 Karácsonyi: Békésvm. tört. I. köt. 205-206., 246. (itt nyomdahiba miatt 1403 áll 1405 helyett) és II. köt. 140. 1405-ben ún. „háromvásáros" kikiáltásról volt szó. Amikor egy peres fél többszörös idézésre sem jelent meg a bíróságok előtt, akkor három egymást követő „forum comprovincialé"-n kikiáltották. Ez esetben Fejéremi Barnabást idézték eredmény nélkül bíróság elé az egri káptalan által Fejérem visszaszerzéséért indított perben. Fejéremi nevét szeptember 13-án vasárnap Simándon, 14-én hétfőn Gyulán és 15-én kedden Békésen kiáltották ki a hetipiacon, így idézve meg őt az országbíró elé. A piachelyek tehát valóban egynapi járóföldre estek egymástól, és a kikiáltók itt is a vásározó kereskedők útvonalát követhették. (Vö.: Kubinyi András: A magyarországi városhálózat XIV-XV századi fejlődésének kérdése. In: Tanulmányok Budapest múltjából. XIX. köt. Bp. 1972. 39-56.) A civitas megjelölés voltaképpen a királyi városokat illette, de a XV század első felében még folyékony volt a terminológia, a mezővárosokat is hol oppidumnak, hol civitasnak nevezték. 1467-ben egy hatalmaskodási ügy kapcsán említették Gyula hetipiacát. (BO I. 81., GyO 18., Karácsonyi: Békésvm. tört. I. köt. 246. és II. köt. 142., GyTI. köt. 58.) 187 Vö.:TFLkot. 504. 188 GyO 6-7., 10. és BO I. 45-48. 66
