Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái
tását rendelték el s ezt 1757-ben megújították. (Haan: Regesták... 126-128.) 97 B. Harruckern Ferenc udvara Gyulán... 18. 98 Uo. "1758. 4. fej. 186-190. 100 1758. 5. fej. 194-195. 101 Uo. 191-192. 102 1758. 9. fej. 217-218. 103 Lm. 17-18. 104 Zoltán József: A barokk Pest-Buda élete. Bp. 1963. 73-74. és 157. Néhány évtizeddel későbbről a Károlyiaknak a gyulai uradalommal szomszédos derekegyházi birtokáról van adatunk arról, hogy miként szórakoztatták ott az előkelő vendégeket. 1792 májusában a'nádor, Sándor lipót főherceg a mezőhegyesi ménesbirtok meglátogatása után betért Károlyi Antal fia, Károlyi József gróf derekegyházi kastélyába. Az ifjú gróf „pusztai mulatságokkal" kereste vendége kedvét: „lovon való vadászatot tartatott, s bikákat heréltetett előtte". A vadászat során különösen három lovas tett ki magáért: „Egy mindenkor sort futtatott a szaladó farkas mellett, s korbattsal verte azt agyon a lováról. Más subáját (juh-bőr bundáját) vetette a farkasra, úgy fojtotta meg. Harmadik, sebes nyargalttában felkapta a földről a futó nyulat." A magyaros ebédből azután nem maradt ki „a jó-féle gulyás-hús is, mellyet annyira majmoznak a Bétsi\fendégfogadósok, de tsak nem tudnak úgy készíteni, mint a hogy Magyar Országon készítik..." (Magyar Hírmondó. 1792. 1. sz.) 105 Egy angol utazó, RobertTownson 1793-ban Pesten járva látogatott el a heccszínházba, amelyen kívül - mint írja - egyéb nyilvános mulatság nemigen létezik Pesten, legalábbis a nyári időszakban. (Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. Bp. 1891. 479-480.) Gvadányi József is írt a pesti „Hetz"-ről, ahol kutyák viaskodtak oroszlánnal, medvével, bikával stb. (Egy falusi nótáriusnak budai utazása. 10. rész) Vö, még: Zoltán József: i. m. 6974., Bogdán István: Régi magyar mulatságok. Bp. 1978. 176-186., EndréiW-Zolnay L.:Társasjáték és szórakozás a régi Európában. Corvina, 1986. 118. és 141-142. 106 „Először s hihetőleg utolszor volt, hogy ezt láttam. Be sajnáltam a szegény állatokat" írja. (Utazása Franczia ország déli részeiben. Pesten, 1831. 171-173.) 107 Ráth-Vég István ismertet jó néhány ilyen állatpert, amelyek közül 1692-ben került sor az utolsóra. (Az emberi butaság. Bp. 1974. 629-639.) Sipos Soma közleménye az 1386-1654. közötti időszakból hoz példákat. (Hazánk s a külföld. Pest. 1867. 207.) 108 Eckhart Ferenc: A földesúri büntetőbíráskodás a XVI-XVII. században. Bp. 1954. 154155., Kállay István: Úriszéki bíráskodás a XVIII-XIX. században. Bp. 1985. 234-235. 109 Praxis Criminalis 73:4. Corpus Juris Hungarici. II. köt. Buda, 1779. (Vö.: Csizmadia A.-Kovács K.-Asztalos L.: Magyar állam- és jogtörténet. Bp. 1972. 308.) 110 Haan: Regesták... - BRMTÉ. 1883/84. X. köt. 88. 111 Ujváry Zoltán: Az átadás, átvétel és a funkció kérdései egy népszokásban - Műveltség és hagyomány. III. köt. Bp. 1961. 5-88., A kakasütés szokásai és a kakaskultusz (In: Népszokás és népköltészet. Debrecen, 1980. 161-277.), Játék és maszk. Debrecen, 1983. I. köt. 53-135. és 158-198. II. köt. 251-259. és III. köt. 184-241. 112 I. m. 267. és 335. Egy az értelmetlen állatkínzást elítélő, 1820-ban megjelent cikk is említi a mészárosokat, akik szelindekekkel kínozzák az állatokat. És ez nem csupán a köznép szórakozására szolgált: „szokás bizonyos urak házai előtt az illy ínségre választott marhákat marczangoltatni" - jegyzi meg a cikk írója. (Ifj. K. J.: Az oktalan állatokon való kegyetlenkedés Tudományos Gyűjtemény. 1820. V köt. 87-93.) 113 Banner J.-Mester Gy.: Farsangi néphagyományok az eleki németeknél - Ethnographia. . 73. 1962. 533-557. (Vö. még: Johann Stöckl-Franz Brandt: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn, Wiinheim, 1977. 183-188.) 114 Ujváry Z.: Az átadás, átvétel és a funkció kérdései egy népszokásban. 14., 17. és 47. 245
