Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése
Esetleg még arra gondolhatunk, hogy ehhez a rövid ismertetéshez kívánta csatolni Pozsony vármegye térképét, de ez nem túl valószínű. 29 Bél válaszának szavait idézi és az eseményeket ismerteti^Xéllmann (In: Bél Mátyás: Magyarország népeinek élete 1730 táján, 14-15.). 30 Pozsony, 1720. december 15. (H. m.) 31 1. m. 12. 32 Mikovinyről legújabban: A „Hungária nova" megrajzolója. (Fordította és a tanulmányokat írta: Deák Antal András.) Bp. 1987. 33 Rathlef: i. m. 34 A lakosság vallási megoszlásáról nem is közölhetett adatokat. 35 A többszöri átnézés, elbírálás folyamatáról főleg Haan (i. m. 40-48.) és>Xéllmann ír. (I. m. 20-21.) 36 Ezekről a kéziratokról:^íellmann: i. m. 22-26. és tanulmánya is: Bél Mátyás és az agrártörténet-Agrártörténeti Szemle. 1985. 1-2. sz. 58-65. 37 Bél 1729. január 26-án a Kancelláriához írt levelében (H. m.) arról számol be, hogy elbírálás végett megküldi műve 3. kötetét (nyilván olyan értelemben, hogy ez a Kancelláriának küldött kéziratok 3. kötete), amelyben 7 vármegyét ismertet (Máramarost, Ugocsát, Krasznát, Békést, Zarándot, Aradot és Csanádot). Tehát e megyeleírásoknak legalábbis az első fogalmazványa 1729 előtt elkészült. Békés, Csanád, Arad és Zaránd leírásainak első változatát (az alapszöveget) Bél ismeretien munkatársa (esetleg munkatársai) írta (írták). Az e leírásokról készült másolatok margóira, sorai közé és a beillesztett üres lapokra vezette rá javításait, kiegészítéseit Bél, s e munkával Békés megye, de talán a többi esetében is lényegében elkészült 1728-ban. Kérdés, hogy ezeket a kusza, agyonjavított munkapéldányokat le tudták-e tisztázni és elküldhették-e a Kancelláriának. Ha így történt, a tisztázatok elkallódtak, nem kerültek vissza Bélhez. (Egyedül Arad megye leírásának maradt meg egy, a XVIII. század első feléből származó, de 1728 után készült tisztázata.) Valószínűbbnek látszik, hogy a Kancelláriának csak az első változatot, az alapszöveget küldték el. Az említett vármegyéknek nem kellett megküldeni a kéziratokat, hiszen a gyakorlatban még nem történt meg helyreállításuk, nem működött a nemesi vármegye, sőt a megyehatárok sem tisztázódtak véglegesen. Egyedül Békés volt ebből a szempontból kivétel, de vélhetőleg mégis Csanád, Arad és Zaránd kategóriájába sorolták. Sajnos, Békés és Csanád bejárására sem került sor, de minden bizonnyal a másik kettőére sem. Kraszna és Máramaros esetében viszont egyértelmű a vármegyék, illetve „íróik" közreműködése. Ugocsa leírását láthatólag Bél írta, s erről készült ismeretien időporitban egy tisztázat is. Szelestei N. László idézett munkájából (78., 183. és 188. o.) kiderül még néhány ezzel kapcsolatos adat: Máramaros leírásának egyik példányát 1724. november 4-én kezdték írni és 1725. január 13-ra készült el. Kraszna vármegye kéziratára 1728. november 28-án azt jegyezte fel Bél, hogy munkája négyévi visszatartása után küldte meg Halmágyi István jegyző. Ugocsáról Bél autográf fogalmazványa 1728. december 10-én készült el. Haan viszont azt írja (i. m. 41.), hogy Bél 1737 decemberében a Helytartótanácshoz fordult: sürgetné meg 16 megyeleírás kéziratának - a felsorolásban ygocsa is szerepel - visszaküldését, mivel a kéziratokat már több mint egy év előtt megküldte a megyéknek. így tehát az 1728 végén elkészült leírást (az első fogalmazványt), amelyet 1729-ben a Kancelláriához továbbított, évekig magánál tartotta (tovább dolgozva a megyeleíráson), és csak valamikor 1736 körül küldte el Ugocsába. Békés vármegye leírásával hasonló történhetett. Illetve, miután a Notitia utolsó köteteinek kiadása egyre halasztódott (a IV kötet is csak nagy késéssel jelent meg 1742-ben), és ezzel Bél munkakedve is lankadt, Békés vármegye kéziratát valószínűleg egyáltalán nem is küldte el a vármegyének átnézésre. Az előbbiek értelmében Békés vármegye leírásának három alapvető fontosságú kéziratváltozata maradt fenn, amelyet a 2. jegyzetben idézett magyar nyelvű kiadásnál figyelembe kellett venni. Első formájában Bél Mátyás egy ismeretlen munkatársa vetette papírra a megyeleírást. Ezt nevezhetjük alapszövegnek. (Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, Batthyány-gyűjte174
