Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Albrecht Dürer származásáról Haan Lajos könyvének ürügyén
lett a kompozíciót kialakítania. Viszont Dürer egy 1500-ból származó szénrajzvázlata és 1524-től használt címeres nagypecsétje az alkotórészek elrendezésének, helyzetének szempontjából ismét újabb változatokat jelentenek.) 22 A szerkezetben és a kivitelben tapasztalható eltérések miatt alig képzelhető el, hogy egy, már használatban lévő ősi családi címer egy emberöltő alatt ilyen változatokat mutasson. Ezért - folytatja Lukinich - arra kell gondolnunk, hogy nem egy ősi családi címer megváltoztatásáról, hanem egy Dürer, esetleg atyja által tervezett névmagyarázó vagy beszélő művészjelvény megszerkesztéséről (amellyel a kor elterjedt szokását követték), illetőleg időnként történő módosításáról van szó. Német részről azt is felvetették, hogy a címer esetleg császári adományozásra vezethető vissza, de az előbbi érvek ezt is valószínűtlenné teszik. Végül igen egyértelműen fogalmazta meg véleményét Karácsonyi - aki megjegyzésre sem méltatva Haan elméletét - kijelentette, hogy Ajtós község adott Dürernek családi nevet, s gondolatot családi címerének megalkotásához. 23 Mindezt pontosíthatjuk annyival, hogy a beszélő címer, illetve művészjelvény kialakítása bizonnyal Dürer édesapjához köthető. Az idősebb Albrecht Dürer 1467-ben vette feleségül Hieronymus Holper ötvösmester leányát, Barbarát. Fia 1490-ben megfestette édesanyja és édesapja portréit, és az apa arcképének hátoldalára ráfestette a Dürer és Holper család házassági címerét. A házassági címeren a középkori hagyományoknak megfelelően „jobbik helyet", a jobb oldalit a férj címerpajzsa foglalja el (a néző szempontjából ez esik balra), s a két címerpajzs körül látható többi motívum a férj címeréből származik, tehát a férj címerébe integrálják a feleség, illetve családja címerpajzsát, s ez szimbolikusan jól kifejezi férj és feleség kapcsolatának korabeli felfogását. 24 A jómódú polgároknak az üzleti és a közéletben egyaránt szükségük volt pecsét és címer használatára. Érvényes ez az idősebb Dürerre is, akit még az is ösztönözhetett címere elkészítésére, hogy mesterének és egyben apósának szintén volt címere, kora elismert festőjévé váló fiára pedig még inkább. A polgárok gyakran nevüket vagy mesterségük eszközét vették alapul címerképük megalkotásánál. Bár a családi nevek a XV században még nem szilárdultak meg, az idősebb Dürer láthatólag ragaszkodott szülőhelyére emlékeztető nevéhez, s nem is volt olyan szembeötlő jellemzője (pl. magyar származást eláruló beszéd), amely miatt más név ragadt volna rá új hazájában. Testvérének, Lászlónak a fiát, aki Nürnbergbe ment utána, és nála tanulta ki az ötvösséget, Nürnbergben „Niklas Thörer" néven említik, vagyis neve magyarul szintén Ajtósi volt. 1481 -ben nürnbergi polgár lett, de valamikor 1505 után Kölnbe költözött, és ott „Niklas Unger"-nek, azaz Magyar Miklósnak nevezték el. 25 Az új név valószínűleg kifejezte viselőjének fontos jellemzőjét, ezért került sor a névcserére. Az idősebb Dürer azonban szimbólumként is rögzítette nevét. Vélhetőleg tőle vette át fia annak a kis, címeres pecsétnek a használatát, amelynek pecsétképében a címerpajzs látható a kitárt szárnyú ajtóval, fölötte pedig „AT' monogram. (A festő, apjától eltérően már „D" kezdőbetűvel írta nevét.) Marcel 96
