Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

Losonczi János mint a gyulai plébániatemplom kegyura azzal a kéréssel fordult IX. Bonifác pápához, hogy részesítse búcsúban azokat, akik a templom fenntartásához adománnyal vagy alamizsnával járulnak hozzá. A pápa, akiről ismeretes, hogy sok botrányt okozott a búcsúhirdetés pénzügyi kihasználásával,

190 1398. július 6-án kelt oklevelével teljesítette a kérést. Azt kívánván, hogy a váradi egyházmegyében lévő Szűz Máriának szentelt gyulai parókiális egyházat, amelyhez ájtatosság céljából nagy népsokaság sereglik, látogassák és fenntartsák, mindazoknak elengedett száz napot a rájuk szabott vezeklésből, akik az oklevélben felsorolt ünnepeken felkeresik a mondott egyházat és fenntartásához alamizsnájukkal hozzájárulnak. A búcsú érvénye nem terjed ki azokra, akik más alkalmakkor látogatják az egyházat és járulnak hozzá fenntartásához vagy építéséhez.

191 Ebből a megszorításból kiderül, hogy a plébániatemplom átépítése, bővítése ekkoriban volt napirenden. Úgy véljük, hogy ehhez az időponthoz köthető a Jankovich B. Dénes által átmeneti periódusként megjelölt építési szakasz, amelyben a főhajót nyugati irányban meghosszabbították és saroktámpillérekkel látták el. Talán egy gótikus szentélyt is építettek. Ekkor végeztek először nagyobb arányú bontást a korábbi épületen.

192 Külön figyelmet érdemel az oklevélnek az a megjegyzése, hogy a gyulai plébániatemplomhoz ájtatosság céljából nagy népsokaság sereglik, vagyis az éppen engedélyezett búcsútól függetlenül, azt megelőzően is. Láttuk, hogy méretével kitűnt, és olyan szentképet, esetleg ereklyét is őrizhetett gyulai egyház, amely különös tiszteletben állt. Ha azonban országosan ismert kegyhely, búcsújáróhely lett volna, akkor valószínűleg megemlékeztek volna erről a XVXVI. századi források. Azt gondoljuk, hogy a Gyula környéki 8-10 falu vagy egy még tágabb körzet lakosaira gyakorolt vonzást Gyula egyháza. Losonczi János 1401-ben vagy 1402-ben történt elhunytával, mivel fiú örökös nem maradt utána, a gyulai uradalom visszaszállt a királyra. Zsigmond 1403-ban számos érdemének jutalmául hű emberének, Maróthi János macsói bánnak adományozta, akit 1404 májusában az aradi káptalan beiktatott új birtokába, Zsigmond pedig 1405. november 28-án kelt díszes formában kiiállított oklevelével megerősítette a birtokadományozást. Maróthi, a Valkó megyei középnemes Zsigmond adományainak köszönhetően az országos főméltóságok, a bárók sorába emelkedett, és egyik biztos támasza lett a király megerősödő, kevés emberre alapozó kormányrendszerének.

193 Meglepő módon 1405. október 6-án egy hatalmaskodási ügyben Maróthi gyulai várnagyai („castellani de Gywla"), Vízközi András és Benedek szerepelnek, márpedig, ha Gyulán már létezett volna vár, annak az uradalom tartozékait felsoroló oklevelekben az első helyen kellett volna állnia. A rejtély megoldására egyetlen magyarázat kínálkozik. Maróthi várnagyai Losonczi János megerősített udvarházát, kúriáját foglalhatták el, amelyet várnak (castrum) nem, de védelmi célra is alkalmas kastélynak (castellurn) lehetett nevezni.

195 E védhető kastély földesúri lakhelyül szolgáló épülete volt a palota. Feltehetőleg ennek 49