Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

Karácsonyi lehetségesnek tartotta, hogy Gyula már 1403 előtt mezővárosi rangra emelkedett. Erre mutat az, hogy 1396-ban egyik lakosát, Miklós fia Jánost, aki Mezőgyánban vett földet, „civis"-ként, vagyis polgárként említették. Ebből a forrásból az is kiderül, hogy a gyulai lakosoknak joguk volt más településeken is birtokot szerezniük.

184 Alapvető ifjúkori tanulmányában Karácsonyi azt is felhozza érvelésében, hogy Zsigmond király 1419. évi oklevelében ez a kitétel fordul elő: „Ábrahámfi Imre és István állítván, hogy az ő őseik éppen így kapták elődeinktől, Magyarország dicső királyaitól az ő falvaikat, mint ahogy Gyula mezővárosát Maróthi János tőlünk". A nyelvtani szerkezet olyan, hogy úgy is értelmezhető: Gyulát Maróthi 1403-ban mezővárosként kapta. Végül arra hivatkozik Karácsonyi, hogy Zsigmond 1403. évi adománylevelében többek között a gyulai uradalomban tartott vásárok („nundinae") jogát szintén Maróthinak adta.

185 Ezzel szemben leginkább az vethető fel, hogy ez csak egy szokványos formulas rész, amelyet nem töltöttek meg konkrét tartalommal, felsorolva az uradalom vásáros helyeit. Csakhogy 1405-ben, mindössze egy évvel Maróthi János birtokba iktatása után, a gyulai uradalom három településén is, Gyulán, Békésen és Simándon tartottak hetivásárt (Gyulán hétfőnként), és Gyulát „civitas"-nak, vagyis mezővárosnak nevezték. Ezután 1467-ben is hetipiacát („forum ebdomadale") említik, nem országos vásárát.

186 Nem valószínű, hogy az uradalom három települése minden előzmény nélkül, egyszerre kapta meg Maróthitól a hetipiac tartásának kiváltságát. Békésnek, a volt ispáni székhelynek már a XIII. században volt vásártartási joga.

187 Az utolsó ellenvetés az lehet, hogy Gyula 1403-ban, 1404-ben és 1418ban csak „possessio"-ként szerepel az oklevelekben, s ez a szó birtoknak és falunak egyaránt fordítható. Az utóbbit itt bízvást kizárhatjuk. Az 1403. évi adománylevél igen szűkszavúan és megkülönböztetés nélkül sorolja fel a Maróthinak juttatott birtokokat („possessiones"), amelyek között Gyula áll az első helyen. 1418-ban szintén Maróthi János birtokai között sorolják Gyulát egy hatalmaskodási ügy kapcsán. Hogy ezekben az esetekben birtokoknak fordítható a latin kifejezés, azt alátámasztja a birtokba iktatást elrendelő 1404. évi oklevél. Ez egyértelműen a Zaránd és Békés megyei, Gyulának nevezett birtokról, azaz uradalomról.intézkedik („possessionem nostram Gywla vocatam in comitatibus Zarand et de Bekes habitam"). 1419-ben pedig, amikor Gyula már nyilvánvalóan mezőváros volt, ugyanazon oklevélben előbb a birtokok („possessiones") között említik, majd „oppidum"-ként, szembeállítva az egyszerű falvakkal.

189 Véleményünk szerint az 1403. és 1404. évi oklevelek alapján nem lehet kijelenteni, hogy Gyula akkor és a megelőző években (Losonczi János birtoklása idején) még nem volt mezőváros. Jogállása talán nem volt egyértelmű, de bizonnyal megindult mezővárossá fejlődése és rendelkezett néhány mezővárosi jellegű kiváltsággal (feltehetőleg volt hetipiaca, polgárai birtokot szerezhettek más településeken). Gyula fejlődését sejtetik a plébániatemplomra vonatkozó adatok is. 48