Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Implom József helytörténeti munkássága

ugyanis könyvolvasó, olvasókörbe járó ember volt. Gyula múltja iránt könyvek és mesélt történetek egyaránt fölkelthették érdeklődését. Bőven hallhatott még történeteket kincsásásról, táltosokról, boszorkányokról, ezek életre szólóan megragadták képzeletét. Későbbi régészi munkájának is voltak előzményei. A századelő Gyuláján az ásó elég gyakran hozta felszínre a múlt emlékeit, s Implom már diákkorában valóságos szakértőnek számított a leletek meghatározásában. Gyűjtötte a régi pénzeket, érméket, frontra indulása előtt gyűjteményét a múzeumnak ajándékozta.

4 A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán folytatta tanulmányait, majd 1923-tól kezdett tanítani szülővárosában a polgári fiúiskolában. A következő évtől folyamatosan jelentek meg publikációi a helyi lapokban. Első írásai elbeszélések, versek, iskolai színjátékok voltak. Elbeszéléseinek egy része is jól tükrözi Gyula és környéke, az itt élő emberek és a körükben mesélt történetek ismeretét.

5 1928-ban, a Városi Múzeum vezetésének átvételével fordult aktivitása egyértelműen a helytörténet felé, s megállapíthatjuk, hogy munkásságának ebben az igen eredményes, 1945-ig terjedő szakaszában helytörténeti kutatásai igen szorosan kapcsolódtak a múzeumi feladatokhoz. A múzeum élén állva több vonatkozásban is az alapvetés és a programadás feladatát végezte el. Elsőként összegyűjtötte a múzeumra vonatkozó levéltári iratokat, egykori újságcikkeket és szétszórt feljegyzéseket, hiszen e nélkül nem lett volna lehetséges a gazdag, ám rendetlenül halmozódó múzeumi anyag meghatározása, rendezése. A múzeum és az 1930-ban szintén gondjaira bízott könyvtár irattárának mintaszerű összeállítása egyben azt eredményezte, hogy a két intézmény történetének későbbi feldolgozásához rendelkezésére álltak a szükséges források.

6 A rendezés munkái mellett több cikkben népszerűsítette a múzeumot, felvázolta feladatait és ismertette az ott őrzött emlékeket.

7 Ugyanakkor gyűjtőmunkába kezdett, mivel a múzeum megnyitásáig meg akarta teremteni a már meglévő gazdag régészeti mellett egy várostörténeti és egy néprajzi gyűjtemény alapjait.

8 Különösképpen igyekezett megszerezni a múzeum számára a művelődés- és ipartörténeti szempontból igen értékes céhemlékeket, ehhez a polgármester támogatását is kérte.

9 A Békésmegyei Hírlapban pedig cikksorozatot közölt a gyulai céhek történetéről.

10 Ebben a céhokmányok alapján, amelyeket Bíró György, a csizmadia ipartársulat elnöke bocsátott a rendelkezésére, részletesen ismertette a csizmadia céh szabályzatát és belső életét. A néprajzi emlékek gyűjtésének szükségességét ugyan már Domonkos János (Implom elődje a múzeum élén) fölismerte, a munka elvégzése lényegében Implomra maradt, aki előtt világos volt, hogy szinte az utolsó órában kell menteni a még menthetőt:

11 „Bizony a mi vidékünkön már csaknem teljesen kiveszett a népviselet. Nyoma is alig van a régi pásztoréletnek, halászatnak. Eltűntek a régi szép hímzések, magacsinálta szerszámok, de tíz esztendő múltán talán már a tulipános ládák, faragott szuszékok, hímzett ruhák is úgy eltűn350