Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Zsilinszky Mihály (1838—1925)
1875. július 5-én megválasztották a gyomai választókerület képviselőjének. Alig kapcsolódott be a Szabadelvű Párt soraiban az országos politikába, kiábrándítóan hatott rá a politikai, erkölcsi eszményei és a valóság közötti feszülő ellentét: „A politikai világ a lehető legkomiszabb. Megint csak ott vagyunk, ahol voltunk a megboldogult Deák-párt korában. Én még nem léptem ki a kormánypártból, de látom, elébb-utóbb meg kell tennem. Olyannyira élére állítjuk a kérdéseket, hogy lehetetlen maradni. A klubba tényleg nem járok mert megutáltam a tapasztalt dolgokat." (Egyik jellegzetességévé pedig az vált a politikai életnek, hogy a fontos dolgok a pártklubban és a parlamenti folyosón történtek, az ülés inkább látványosság, színielőadás volt.) Végül is nem szakított a politikával, a kilépésből nem lett semmi. A „nem bolygatni" jelszóval 15 évig kormányzó Tisza Kálmán szigorúan kezében tartotta pártját. Zsilinszky kormánypárti maradt politikai pályája végéig. Úgy látszik, a szabadsággal, a társadalmi és a demokratikus fejlődéssel egyre inkább ellentétbe kerülő rendet választotta, a rendszert változatlanul fenntartani próbáló erők mellett maradt. Az uralkodó 1889-ben Csongrád, később Zólyom vármegye főispánjává nevezte ki. Ezután 1895-ben a rossz emlékezetű Bánffy-kormányban jutott jelentős poszthoz, vallás- és közoktatásügyi államtitkár lett. Ezt a hivatalt 1905-ig, a kormánypárt nagy vereségének évéig viselte. (A képviselő-választásokon ekkor Zsilinszky is alulmaradt Áchim Andrással szemben,) Ezután visszavonult a politikától, de az ellenzéki koalíciós kormányzás bukásával 1910-ben hatalomra jutott Tisza István Nemzeti Munkapártjában ismét szerepet vállalt. Pedig Tiszával szemben a politika színterén is formálódott már a magyar demokrácia tábora, amely politikai és társadalmi reformokért szállt síkra. Bár Mikszáth Kálmánnak a minket érdeklő megyei követek közül főként a (pocakja mellett) naivitásával kitűnő, a parlamenti üléseken időnként az igazak álmát alvó „Göndöcs apó" kínált hálás témát, parodisztikus országgyűlési tudósításaiban itt-ott Zsilinszky is fölbukkan: „Legelőbb Zsilinszky nagyságos Úr szólalt meg. Sokat beszélt, s mégis nagy figyelemmel hallgatták. Az ember ki nem vette volna belőle, hogy ennyire okos ember. Olyan szerényen szokott bejönni a kapun. S még a paraplija sem selyem, hanem csak egyszerű organtin." Zsilinszky választékos stílusú szónok volt, beszédeiben főleg az oktatásügyi, vallási és egyházügyi, gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Képviselőként és államtitkári tisztségében igyekezett előmozdítani megyéje és szülővárosa fejlődését. A 80-as években több ezer holdas kincstári birtokot szerzett meg a Békés megyeiek részére. Támogatásával épült a csabai Közművelődés Háza (1914), amelyben múzeumot és könyvtárat rendeztek be. Elősegítette a csabai iskolák fejlesztését is. Annak ellenére, hogy egyházában is fontos világi tisztségeket töltött be, valamint számos társulat vezető posztján (Magyar Történelmi Társulat, Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, Luther Társaság stb.) aktív szerepet játszott a hazai kulturális és közéletben, történetírói kutatómunkáját folytatni tudta. Az 346
