Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Zsilinszky Mihály (1838—1925)

angol és francia pozitivista történetírók eredményeinek átvétele az 1860-70-es években, szemléletük és módszereik megismerése egyértelműen elősegítette a magyar történettudomány fejlődését. A pozitivista irány polgári tudományosságot, szakszerűséget állított szembe a romantikus elbeszéléssel, az érzelmekre ható retorikával, amely olyan jól megfelelt a valóságnak hátat fordító nemesinemzeti szemléletnek és vágyaknak. „A történelem méltóságával nem fér össze az üres áradozás. Ott állanak a tények..." - szögezte le az ifjú szarvasi tanár, aki azért tanult meg angolul, hogy lefordítsa Leckynek „A felvilágosodás keletkezésének és befolyásának történelme Európában" című könyvét, és akiből a pozitivista történetszemlélet egyik legalaposabb hazai ismerője vált. A pozitivisták eredetileg nem pusztán a történeti adatok összegyűjtését, a tények regisztrálását tűzték ki célul (nálunk elsősorban Pauler Gyula képviselte 1871 után azt a nézetet, hogy viszonyaink között még csak ez lehet napirenden), elemzésüket, értékelésüket is szükségesnek tartották. Kutatták a társadalmi jelenségek közötti összefüggéseket, különösen a társadalmi fejlődés törvényeit. Zsilinszky hasonlóképpen a történész feladatának tartotta a forrásgyűjtés mellett a forráskritikát és azt, hogy a felületi tények alatt föltárja a mélyebb okokat, Összefüggéseket. Székfoglaló akadémiai értekezésében a különböző történetírói irányzatokat értékelve jelöli ki saját álláspontját alapvető történetfilozófiai kérdésekben. Elfogadja az általános okok, a törvényszerűség érvényesülését a történelemben, de szerinte ez nem zárja ki az ember akaratszabadságát, vagyis hangsúlyozza az egyéni autonómia, aktivitás szerepét. A történelmi személyiségek, az eszmék (korszellem) és a körülmények (nemzetiségi, faji, vallási, erkölcsi, fizikai, értelmi körülmények és állapotok szövedéke) együttesen, kölcsönhatásukban határozzák meg a fejlődést, mozdítják elő a haladást a történelemben. Értekezésében a nagy emberek történelemformáló szerepét vizsgálta, de egy korábbi kis írásában lejjebb is tekintett: „A nép tanítói, kik hivatásuk teljes tudatával működnek, a haladás igazi előmozdítói", mivel elsődlegesen a nép műveltségi szintjétől függ a haladás és a nemzetek fejlődése. Hitte a társadalmi fejlődés törvényszerűségének megismerhetőségét, sőt felfogása szerint a tudományos megismerés lehetősége erkölcsi öntudatot ad az embernek és egyben társadalmi cselekvésre kötelez: „Mivel képesek vagyunk a világtörténelem eseményei fölött uralkodó, az emberiség haladását átható örök törvényt is fölismeri, ennek folytán értelmi és erkölcsi erőink kifejtésével nemcsak képesek, hanem hivatva is vagyunk hatni magunk és mások boldogságának előmozdítására." Sok esetben azonban Zsilinszky is megmaradt az adatgyűjtés, a tények ismertetésének szintjén. Néhány nagy összegzéshez (a magyar reformáció történetéről, a pozitivista történetszemléletről és a magyar történetírásról), amelyek elméleti felkészültségét igazán igényelték és próbára tették volna, csak az értékes előtanulmányok készültek el. Szerkesztőként működött közre A magyarhoni protestáns egyház története című összefoglaló mű kiadásában. Jelentős a XVI-XVQI. századi magyar országgyűlések, valamint egyházi tanácskozások történetével fog347