Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Zsilinszky Mihály (1838—1925)
állapítja, hogy különösen megragadták tanítója bibliai, egyháztörténeti elbeszélései, amelyek után sosem maradt el a röviden összefoglalt tanulság. „Legyetek igazságosak, őszinték, erkölcsösek, jótékonyak, kitartók és akkor boldogulni fogtok" - véste tanítványai fejébe Wilim. A protestáns hitből fakadó, lényege szerint optimista, erőt adó életfelfogás és erkölcsi elvek (pl. önuralom, kitartás, mértékletesség), kivált a munkamorál - amely istennek tetsző kötelességteljesítésnek, hivatásnak fogja föl a hasznos evilági munkálkodást - figyelembevétele nélkül nemigen értelmezhető a vallásos, aszketikus önfegyelmezésre és szívós munkára ifjúkorától hajló Zsilinszky pályája. E protestáns vallási-kulturális mélyrétegre, amelyet család, egyház, iskola, kortársi és történelmi példaképek folytonosan tápláltak, szélesítettek, rakódtak rá azután kora modern eszméi, kialakítva tudományos és ezzel szorosan összefüggő politikai felfogását. Édesapja, aki ha nem is a legtehetősebb, de a jómódú parasztgazdák közé számított Csabán, segítette továbbtanulását s azt kívánta, hogy fiából pap vagy tanár legyen. Zsilinszky 1858-ban, miután Szarvason elvégezte a gimnáziumi osztályokat, a három évvel korábban létrehozott pesti egyesült protestáns teológiai akadémia hallgatója lett. Itt szívélyesen fogadta és pártolta őt az orosházi születésű Székács József ev. lelkész (későbbi püspök, aki 1836-ban adta ki a „Szerb dalok és hősregék" című könyvet). Zsilinszky büszke volt arra, hogy mesterének, tanítójának mondhatta Székácsot, akinek életpályájából - úgy vélte - megtanulhatjuk azt, hogy „egy szerény iparos származású gyermek, kinek isten világos értelmet és meleg szívet, amellett ernyedetlen munkakedvet is adott, miként emelkedhetik fel magasra, miként válhatik az egyháznak, a hazának és a társadalomnak hasznos tagjává". Nos, Zsilinszky szinte saját magáról is elmondhatta volna ezeket. O is self-made man volt. Azon kevesek közé tartozott, akik a dualizmus kori Magyarországon tehetségük, akaraterejük és munkájuk révén kiemelkedhettek a paraszti osztályból. Polgári pályára léphetett, politikai-közéleti és tudományos karriert befutva próbált nagyobb haszonnal munkálkodni a közért. Pesten két évig tanult bölcsészetet és teológiát, majd az általában szokásos külföldi egyetemjárás (Halle és Berlin) és a látókört szélesítő utazások következtek. 23 éves volt, amikor 1861-ben a szarvasi gimnázium tanárává választották, ahol történelmet és magyar irodalmat tanított. Az iskola rajztanodájában Lányi Gusztávval együtt vezette be az önként jelentkező diákokat a rajzművészet alapjaiba, közöttük Haan Antalt és Jankó Jánost. Zsilinszky számára természetes volt, hogy a tanárság nem jelentheti saját tanulmányai lezárását, s az önképzés lehetőségét az akkori iskola valóban biztosította. Az ifjú tanár pedig szinte hihetetlen szorgalommal vetette magát a munkára. A tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott, tankönyveket írt az általa tanított tantárgyakhoz, történelmi munkákat fordított francia és angol nyelvből, lefordította és kiadta Tessedik Sámuel Önéletírását. Közzétette a nép száján élő Kossuthdalokat (Kossuth a magyar nép szívében és költészetében, 1868.), erről levél343
