Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Zsilinszky Mihály (1838—1925)
ben tájékoztatta az itáliai emigrációban élő politikust. Sorjában jelentek meg önálló történelmi dolgozatai, köztük például a Szarvas történetét áttekintő kismonográfia. Első dolgozata megjelenésétől (1866) tanárkodása végéig (1874) húsznál több számottevő munkát publikált. ATessedik Önéletírásához írott bevezetőben lényegében saját eszméi előfutárát fedezi fel a nagy szarvasi elődben, aki „szabadelvű, felvilágosodott és mindenek felett munkás ember volt" és „hazája elmaradottságát élénken érezvén, egyedül a honfiak értelmességétől és szorgalmától várta a jobb jövőt". Elsősorban „a tanügy és az ország anyagi helyzetének javítására fordította figyelmét". Küzdelmei megmutatják, Zsilinszky szerint, miként kell szellemi és anyagi érdeket egyesíteni, az előítéletekkel szembeszállni és hogyan kell egyházat és hazát takarékosságban, kitartó munkásságban és az ifjúság nevelésében szeretni. Úgy véli, éppen az ilyen hazaszeretet vezet el az áhított szabadsághoz. Az 1874. év tragikus eseményeket hozott számára; elvesztette fiatal feleségét (Haan Lajos egyetlen leányát, Linkát), egyik gyermekét és édesapját is. Úgy látszik, hogy magánéleti tragédiáján még több közéleti munka magára vállalásával próbált meg túljutni. A szarvasi gimnáziumtól megvált, de csak azért, hogy ezután a megyei és hamarosan az országos kulturális és politikai életben vállaljon aktív szerepet. 1874-ben ő is bekapcsolódott a megyei múzeum fölállítása és az ennek fönntartása, működése érdekében célszerűnek ítélt társulat megalakítása körüli vitákba. Az angol és francia pozitivista történetírók az emberi értelem elsődleges szerepéből kiindulva, főképpen a művelődés történetére fordították figyelmüket az uralkodók és az arisztokrata elit tetteit részletező, egyoldalú politikatörténettel szemben. A hatásuk alatt álló Zsilinszky tehát nem véletlenül javasolta, hogy a tervezett társulat nem csupán régészeti, hanem „általában művelődéstörténelmi társulat" legyen. Ezáltal szélesebb érdeklődés nyilvánulhatna meg a társulat iránt, amely elősegíthetné „az értelmi haladást a nép minden rétegeiben". Szintén a szélesebb értelemben felfogott művelődés (tudomány, művészet, technika) kutatását előtérbe helyező modern történettudományos koncepció alapján jelölte meg a múzeum feladatkörét: „legyen a mi vármegyei mindennemű szokásaink és erkölcsink hű visszatükröztető je, legyen az nagy férfiaink arcképeinek és élettörténetének megőrzője, a tudomány és művészet érdekeinek emelője..." A június 18-án megalakult Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat titkárává Zsilinszkyt választották meg. 12 évig látta el a titkári teendőket és szerkesztette a társulat évkönyveit, amelyekbe ő maga 23 írást adott: néhány tanulmányt (pl. a szentandrási felkelésről), számos forrásközlést és jó színvonalú, sok adatot tartalmazó életrajzot, megemlékezést. 1875-ben hét hónapig a Gyulán kiadott Békés című társadalmi és ismeretterjesztő hetilap szerkesztője volt. Lapja alkalmat nyújtott a képviselőségre aspiráló Zsilinszkynek arra, hogy politikai nézeteit is kifejtse. Abban az évben került sor a kormányon lévő, de a gazdasági és pénzügyi válság hatására megin344
