Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében

tartani? Hamarosan elérkezett a végzetes óra. Egyik este, mikor mindannyian összegyűltünk a nagyteremben, hogy valamit megünnepeljünk, kiáltás hangzott fel: »Jönnek az osztrákok!« Félelmében és kétségbeesésében mindenki szétszaladt. A foglyok Anrep tábornokhoz siettek, aki nem tehetett mást, mint hogy rábeszélje őket, hogy törődjenek bele sorsukba. A bánatnak és szomorúságnak az volt az oka - mely miatt oly hirtelen félbeszakadt az általános jókedv -, hogy Montenuovo osztrák tábornok, Mária Lujza fia, egy ezred kíséretében megérkezett, hogy átvegye a magyarokat. [Ez augusztus 22-én este történt.] Vártuk az osztrákok érkezését, de nem ilyen hirtelen és nem minden előzetes értesítés nélkül. El lehet képzelni, hogy Anrep tábornok, ki olyan nyájasan és oly részvéttel nyugtatta és vigasztalta foglyainkat, milyen nehéz helyzetbe került. Lehetséges, hogy volt olyan perc, mikor a magyarok bennünket hibáztattak, de mint nemeslelkű férfiak már korábban megértették helyzetünket és a szemrehányásnak vagy elégedetlenségnek egyetlen szava sem hagyta el ajkukat. Ellenkezőleg, őszintén és buzgón megköszönték tábornokunknak szívélyes bánásmódját, mondván, hogy soha nem felejtik el." Ezután a fegyverletételről számol be: „Másnap [vagyis augusztus 23-án] Montenuovo megparancsolta a tábornokok és tisztek lefegyverzését, akiknek, mint említettem, Rüdiger gróf meghagyta kardjukat, majd megkérte Anrep tábornokot, hogy bízza meg segédtisztjét ezeknek a szablyáknak az átvételével és a foglyok listájának összeállításával. Bátorkodtam megkérni őnagyméltóságát, hogy engem mentsen fel ez alól a kötelesség alól és osztrák tiszttel végeztesse el ezt a feladatot. így is történt. A gyászos, mondhatni utolsó ceremóniára egy földszinti szobát jelöltek ki: a tiszt ott foglalt helyet, de a foglyok nem mentek be a helyiségbe, hanem az ablakon keresztül hajították be neki szablyájukat és ily módon úgy megdobták őt is, hogy több sebből vérezve végül a földre esett. A foglyok közül azok, kikkel közelebbi ismeretségbe kerültem, éjszaka eljöttek, hogy elbúcsúzzanak tőlem, s én, megérezve, hogy mi vár ezekre a szerencsétlenekre, keblemre szorítottam őket."

34 Damjanich segédtisztje, Baudisz József alezredes emlékezéséből az is kiderül, hogy Anrep és főtisztjei mellett a honvéd tábornokok és törzstisztjeik is többnyire a kastélyban időztek: „Damjanich tábornok és törzstisztjei egymás közt, valamint Görgey hadseregének tábornokaival és törzstisztjeivel folytonosan társalogtak; e társasélet gyúlpontja az ágyban fekvő Damjanich terme vala ^íenckheim József gróf palotájában, ahol a ránk való felügyelettel megbízott Anrep orosz tábornok is főhadiszállását tartotta, és hol ezen orosz-magyar társaság színe-java a nevezett háziúr asztalánál - noha jövőnk felőli bizonytalanságunk miatt nem mindig menten attól, mit a német Galgenhumornak [akasztófahumornak] nevez -, de mindig fesztelen, bizalmas, gyakran szellemtől szikrázó modorban, az aligmúlt minden lehető és lehetetlen történeteiről, naponta mulatozott, szórván a legpaprikásabb adomákat, melyeknek igen gyakran az osztrák hadsereg és annak vezetése képezte tárgyát..."

35 318