Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében

közöttük bizonyosan a honvédtábornokokat. Beniczky, Degré, Máriássy János és Garzó Imre visszaemlékezéséből pedig az derül ki, hogy a foglyok egy másik részét 21-én szállították át Gyulára. Ezt megerősíti Ecsedy Gábor feljegyzése is, amelyben azt írja, hogy a fogoly tisztek közül 21-én szállásolt be hozzá egy Devetseri nevű kapitány. 29 Mielőtt továbblépünk, egy kis kitérőt kell tennünk, mert nemcsak Gör­gey seregének maradéka, hanem az aradi vár helyőrsége is Gyulára került. Az aradi várat Damjanich tábornok (aki szerencsétlen lábtörése miatt ágyban fek­vő beteg volt) szintén az oroszoknak adta fel. Az eseményekről szemtanúként tudósít emlékiratában Margitfalvi Margitay Gábor mérnökkari őrnagy. 30 A hely­őrség augusztus 17-én, a késő délutáni órákban vonult ki a várból, és Mácsán keresztül ment Gyulára: Damjanich és közvetlen személyzete Simándon át Nagyvárad felé indult, de a tábornok lábsebe kiújult, így őt is csak Gyulára szállították. Damjanich felesége, Csernovics Emília egyébként már régóta a gyulai kastély vendége volt, ugyanis gróf ^Xenckheim Józsefné Jankovich Stefánia az unokatestvére volt. 31 Margitayék augusztus 18-án délután értek Gyulára, és ott beszállásoltak. Emlékiratából érdemes idézni néhány Gyulán lejátszódott eseményt: „...a mint az utczán mentünk, több szemközt jövő muszka tiszt - köztük ismét az én cser­kesz barátom - nagy zajjal köszöntve karjukra fűzének s a legnyájasabb s kike­rülhetetlenebb fogadtatással vittek - repítettek inkább - a nagyvendéglőbe [ez a Korona vendégfogadó volt az 1. sz. általános iskola helyén], hol egy czigánybanda keserves zenéje mellett néhány osztrák tiszt mulatott. -A muszka tiszt pajtások azonnal félbehagyatták a mélyen hajló, nagy alázatossággal húzott »tudliu«-t, s egyik oda lépve keményen megnyomta a »Rákóczy«-t, mit azonnal rá is rántot­tak. Erre aztán elkezdtek a mi muszka barátaink rettenetes módon ugrándozni, tánczolni s a legkitörőbb extázisban bennünket czibálni, össze-vissza csókolni és mindennel traktálni, melyre a német tisztek megértvén az ajtómutogatást, jónak látták szó nélkül el-kitakarodni. 32 (...)- Én Gyulán Gergely Ferencz igen becsületes derék magyar ember és jó polgárnál szállásoltattam be, kinél rajtunk siránkozó, jóságos szívű neje - e derék, igazi magyar asszony - s kedves, szép és jó leánya a legszívesebb fogadtatásban, ellátásban és ápolásban részesítettek aug. 18-19-én. - Ott vitetett el a kapu előtt az áruló vezér [Görgey] által fegy­vert vesztett tábor egy megtört része - már osztrák fedezet alatt - Arad felé kísértetve. - Láttátok volna csak, a mint én láttam, a feláldozó faj-szeretetnek azon kitörő jeleneteit, az elleneinkre s Görgeyre szórt átkok és szitkok közötti jajveszékelést, sírást és jajgatást, mellyel Gyula város derék magyar asszonyai e kiéhezett, elcsigázott szegény fiúkat nézték, kiállva az utczákra s kísérték egész ki, a legbrutálisabb bánás, puskatusával lökdösés, űzés, kergetés daczára is, mi­ket a német kísérettől szenvedtek; miként rohantak közibük, a legszívtelenebb gorombaságokkal mit sem törődve, élelmiszerekkel, ruhaneműekkel, pénzzel stb. dugva tele tarisznyájukat az elárvult, szegény honvédeknek! - Igazán ma­316

Next

/
Oldalképek
Tartalom