Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében

dezett emlékülésen került felszínre, hogy tisztázatlan kérdések vannak a fegy­verletétel körül, s ezért szükséges újra megvizsgálni az eseményekre vonatkozó forrásokat. 13 Miközben a történeti irodalomban is a 22-i dátum rögzült, két perdöntő forrást is publikáltak, amelyek éppen ezt cáfolták. Katona Tamás már 1979-ben közölte az aradi vértanúkról összeállított forráskiadványában Wilhelm von Montenuovo cs. kir. vezérőrnagy Haynaunak küldött jelentését, amelyben Montenuovo leírja, hogy augusztus 22-én este vonult be Gyulára dandárjával, és akkor még fegyvert viselt valamennyi felkelő tiszt. 14 Tehát a lefegyverzésükre már csak 23-án kerülhetett sor. Megerősítik ezt Ecsedy Gábor gyulai reformá­tus lelkész egykorú feljegyzései is: „Görgey Táborából való mintegy tízezer fogoj érkezett ide Világos Arad felől, tisztekkel, kik hasonlóul fogjok voltak, és a kar­dot is aug. 23kánn lerakatták vélek..." 15 Görgey táborában a világosi fegyverletételkor 11 honvédtábornok volt. A hadsereg három hadtestének parancsnokain, Nagysándor Józsefen, Leiningen­Wésterburg Károlyon és Poeltenberg Ernőn kívül még Aulich Lajos (egyben hadügyminiszter), Kiss Ernő, Láhner György, Knezic Károly, Schweidel Jó­zsef, Török Ignác, Gáspár András és Lenkey János. 16 A temesvári csatavesztés (aug. 9.) következtében felbomlott déli hadseregből sokan, valamint a kormány­hivatalnokok (pl. Csány László miniszter) és országgyűlési képviselők közül is többen Görgey táborába menekültek. 17 A világosi fegyverletételt követő napon, augusztus 14-én Rüdiger lovassági tábornok ebédre hívta meg a honvéd tábor­nokokat és néhány további főtisztet József főherceg kisjenői kastélyába. 18 Gör­geyt innen Nagyváradra vitték az orosz sereg főparancsnokának, Paszkevics hercegnek a főhadiszállására. Az oroszok terve az volt, hogy foglyaikat mind Nagyváradra viszik. Haynau ebben a hiszemben volt még augusztus 18-án is, mert all „lázadófőnökért" („Rebellen Chefs"), a debreceni országgyűlés szá­mos képviselőjéért és azokért a felkelő tisztekért, akik korábban a cs. kir. hadse­regben szolgáltak Nagyváradra szándékozott szekereket küldeni. 19 Mivel a fog­lyok sorsáról folytatott üzenetváltások tisztázták, hogy a Temesvárott lévő Haynaunak kell átadni őket, a foglyokat az oroszok csak Sarkadig vitték. Arról is olvashatunk, hogy a legénységet Zarándra kísérték, míg a tiszteket Sarkad­ra. 20 Ezt állítja Asbóth is. Rüdiger ismeretlen nevű segédtisztje megjegyzi, hogy „Zarándban, ebben a kis városban, ahol hadtestünk törzse berendezkedett és ahol az összes foglyokat is összegyűjtötték, nagyon nehéz volt élelemhez jutni", s szerinte ez indokolta Rüdiger ebédmeghívását is. 21 Drozdov főhadnagy vi­szont azt írja visszaemlékezésében, hogy augusztus 14-én hajnalban már Kisjenőre értek: „Ezen a napon a hadifogságba került legénységet Kisjenő mel­lett táborban helyezték el, a tábornokoknak és tiszteknek pedig a városkában jelöltek ki szállást." 22 Augusztus 16-án Paszkevics arról tájékoztatta Schwarzenbérget, hogy Görgeyn kívül all forradalmár tábornok, a tisztek és majdnem 30 ezer honvéd Sarkadon vannak elszállásolva, ugyanazon nap Rüdiger is említi Haynaunak írt 313

Next

/
Oldalképek
Tartalom