Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében

epizód történt". A király arra figyelt fel, hogy a mellette lovagló Szende Béla valamely okból elnémul és szeméből patakként ömleni kezd a könny. A király ismételt kérdésére, hogy mi baja van, végül ezt a választ adta: „Felséges Uram! Én életemben csak kétszer voltam Gyulán. Első ízben 1849. aug. 21-én reggel 6 órakor. Ezen helyen, ahol most állok, mint honvédtiszt fegyvereztettem le, s amidőn ma másodszor a sors ide vezetett, felséged oldalán mint honvédelmi miniszter jelenek meg."

8 A történet megható, a lényeget illetően talán igaz is, de lejegyzője a dátumot láthatólag az Oláh György könyvében olvashatóval egyeztette. Egy évvel később, 1930-ban Kóhn Dávid egy, a honvédtisztek gyulai fegyverletételét részletesen ismertető írást publikált, amelyben augusztus 22-ét adta meg a tragikus esemény időpontjául. Megemlítendő, hogy már Oláh György is kitért arra, hogy a honvédtábornokok, főtisztek, illetve neves személyiségek közül kik voltak Gyulán és hol szállásolták el őket, de Kóhn e tekintetben is újabb eredményeket hozott. Adatait édesapja és számos további szemtanú elbeszéléséből merítette, emlékezéseiket még az 1870-es években jegyezte fel.

9 Kóhnnak ez a valóban több új adalékot hozó írása gyakorolta a legnagyobb hatást. A honvédtiszti fegyverletétel jelentőségét is ő emelte ki elsőként, s ezt abban látta, hogy „világosi fegyverletétel voltaképen Gyulán fejeztetett be". Az viszont jobbára elkerülte a figyelmet, hogy 1937-ben megjelent könyvében minden különösebb magyarázat nélkül a következőt állapította meg: „1849. aug. 23-án az óvár és a kastély előtti téren tették le a fegyvert a Világosról és Sarkadról Gyulára hozott fogoly honvédtisztek".

10 1929-ben a gyulai fegyverletétel 80. évfordulóján a gróf Almásy család emléktáblát helyezett el a kastély cselédszárnyán, a pince bejáratánál. ATécsy László által készített emléktáblán ez a szöveg olvasható: „Itt éltek át nagy lelkek / Egykor egy nagy tusát /Hol Knézich tiszti kardját / Csak törve adta át. 1849. VIII. 23."

11 Eszerint a kastélyban élő Wínckheim, majd Almásy család megőrizte azt a hagyományt, hogy Knezié tábornok mikor és hol adta át széttört kardját, s ezzel annak emlékét is, hogy mikor történt meg a fegyverletétel. Kóhn Dávid Gyula városát bemutató könyve írásakor alighanem jobban szemügyre vette ezt az emléktáblát. Ezután már csak az volt a kérdés, hogy a Gyula történetét összegző Scherer Ferenc mit kezd a háromféle időponttal. Azt látjuk, hogy Oláh György könyve és Kóhnnak a fegyverletételről szóló írása mellett még Beniczky emlékiratát használta fel, s az utóbbi kettő egyezése alapján augusztus 22-ében jelölte meg a gyulai fegyverletétel dátumát,

12 nem is utalva arra, hogy más lehetőség is szóba jöhet. Bár Scherer nem végzett különösebb kutatást - hiszen akkor mint kiváló helytörténésznek számolnia kellett volna azzal, hogy az időrend tisztázásához a korabeli katonai jelentések és naplók felhasználása is szükséges -, történészi tekintélye miatt a továbbiakban biztos ténynek számított a könyvében szereplő időpont, valamint az is, hogy az aradi tizenhárom közül melyik kilenc honvédtábornok tette le fegyverét Gyulán. Csak az 1989. augusztus 22-én ren312