Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
tanulmányunkban végeztük el: Draskovich J.: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái. In: Békés megye és környéke XVIII. századi történetéből. Szerk. Erdmann Gyula (Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3.) Gyula, 1989. 179-277. így itt már csak a fordított világ problematikájára koncentrálhatjuk a figyelmet. 2 Szent Ágoston Vallomásai. X.VI. 8. (II. köt. 235.) 3 1. m. X. XXVII. 38. (II. köt. 283.) 4 A Balgaság Dicsérete. 187. 5 Ezt a részletet Adolph Dux idézi, aki még az eredeti kéziratot olvashatta: Ein fröhlicher Mönch. In: uő.: Aus Ungarn. Literatur- und culturgeschichtliche Studien. Leipzig, 1880. 163205. 180. 6 1757. 8. fej. 30. 7 1758. 11. fej. 230. 8 1757. 26. fej. 163-164. 9 1757. 17. fej. 117. 10 1757. 18. fej. 120. és 122. Antonius atya a mennyei zenekar vagy zenélés középkori elképzelésre visszavezethető szólást használja: „der Himmel ist voller Geigen" (vagy: „der Himmel hängt voller Geigen"). Vö. Lutz Röhrich: Der große Lexikon der sprichwörterlichen Redensarten. II. köt. 717-718. E szólással a nagykárolyi ünneplést is az isteni, mennyei szférához kapcsolja. 11 1757. 9. fej. 31-32. 12 Idézi Dux: i. m. 192. 13 1756. 2. fej. 19. és 22-23. 14 1756. 3. fej. 32. 15 1756. 2. fej. 15-17. 16 Vö.: Julow Viktor: Csokonai Vitéz Mihály. Bp. 1975. 67-68. Az angol jezsuita, Vfílliam Darrel 1704-ben kiadott művének Faludi Ferenc által készített fordításában is még több helyen olvashatunk az érzékekben és az érzéki élvezetekben, szórakozásokban rejlő veszélyekről. Faludi Ferenc prózai művei (Régi magyar prózai emlékek 8/1. köt.) Bp. 1991. 70., 74., 84-86. 17 Baldassare Castiglioni: Az Udvari Ember. (Ford. Zichy Rafaelné) Bp. é. n. (1940.) Erre a műre a továbbiakban a könyv, a fejezet és a lapszám megadásával hivatkozunk. Vö. még: Szerb Antal: Az Udvari Ember. In: Gondolatok a könyvtárban. Bp. 1971. 127-195., Pintérné Vígh Éva: Udvar és udvari ember a XVI. századi Itáliában. -Világtörténet. 1987/1. 3-15., Magyar reneszánsz udvari kultúra. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1987., Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. I—III. köt. (Reprint) Helikon, 1986., Bobula Ida: A nő a XVIII. század magyar társadalmában. Bp. 1933., Gosztonyi Gizella: Családi és társas élet III. Károly korában. Bp. 1911., G. Györffy Katalin: Kultúra és életforma a XVIII. századi Magyarországon. (Művészettörténeti Füzetek 20.) Bp. 1991. Az udvari emberről és civilizációról lásd még Elias, Klaniczay és Chartier az I. rész 9. jegyzetében idézett műveit. 18 Castiglione: i. m. I. 47. fej. 92. és Iratok (részlet) 175. 19 Castiglione: i. m. II. 18. fej. 124. 20 1757. 13. fej. Ez a fejezet a színdarab teljes szövegét tartalmazza. 21 Darrel és Grácián munkáit Faludi Ferenc fordította le. (Lásd a 16. jegyzetet.) Castiglione műve mellett az udvari emberről szóló irodalomból különösen Baltasar Grácián „Oraculo manuel" (1647) című könyve emelkedik ki. 22 Castiglione: i. m. IV 36. fej. 334. 23 Castiglione: i. m. II. 45. fej. 159. 24 „Pource que rire est le propre de 1'homme." Gargantua, bevezető vers. Oeuvres completes. 3., Castiglione: i. m. II. 45. fej. 159. A tréfákról folytatott beszélgetés a 41. fejezetben kezdődik. 25 Castiglione: i. m. II. 43. fej. 156. és 48. fej. 162-től 51. fej. 165. 26 Castiglione: i. m. II. 43. fej. 156., 48. fej. 162. és 57. fej. 171-től 83. fej. 192. 306
