Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
46 Bahtyin középkori és reneszánsz szerzők alkotásaiban az anyagi-testi elv képeit a népi nevetéskultúra örökségeként értékeli, ráhúzva a karnevál általa összegzett jellemzőit. A testi fölnagyításának szerinte pozitív, igenlő jelentése van. (I. m. 26-82.) A groteszkről vö. még: A. J. Gurevics: A középkori népi kultúra. Bp. 1987. 296-358. és N. Schindler: i. m. 151-174. 47 N. Schindler: i. m. 165. Az említett fő téma mellett meghatározott oppozíciók egész sora is jellemzi a karnevált: Farsang és Böjt, ez egyben bűn és bűnbánat ellentétpárja is. Ezenkívül tél és tavasz, halál és élet, termékenység és terméketlenség, ifjúság és öregség, a parodisztikus rossz kormányzás és a jó kormányzás ellentétei. (Vö.: Bürke: i. m. 224-225.) 48 Y. M. Bércé: i. m. 24-31., D.-R. Moser: Bräuche und Feste im christlichen Jahreslauf. 135-139., Burke: i. m. 229-230., Bahtyin: i. m. 95. 49 Erasmus művében - egy naiv szemlélet képviseletében - a Balgaság azt állítja, hogy maga Krisztus is mintegy a fonákjára fordult: „hogy segítségére jöhessen a balga halandóknak, jóllehet ő az Atya bölcsessége, mégis bizonyos fokig balgává lett azáltal, hogy emberi természetet öltött... Mint ahogy bizonyos mértékig bűnössé változott, csak hogy meggyógyíthassa a bűnöket." (Rotterdami Erasmus: A Balgaság Dicsérete. Ford. Kardos Tibor. Bp. 1987. 180.) 50 H. Kühnel: i. m. 120. 51 D.-R. Moser: i. m. 145. 52 Vó.: B. Scribner: i. m. 147-148. 53 Vö.: D.-R. Moser: i. m. 20-23., 117-118. és 135-150. Moser a karnevált az egyházi év ünnepkörébe illesztve vizsgálja, szerinte az utóbbi igényeinek és logikájának megfelelően a húsvét és a böjti időszak ellenvilágaként alakult és kapott értelmet a karnevál. Ez a bűn világa, a civitas diaboli, amelyet a húsvéttal a civitas Dei vált fel. A Moser által megrajzolt kép elfogadható mint a karnevál egyházi értelmezésének megközelítése, de nem kielégítő mint a farsang általános magyarázata. 54 A fordított világ motívumairól: J. Delumeau: Le peché et la peur. 143-152., Burke: i. m F 225., Scribner: i. m. 148-152. és Turóczi-Trostler J.: A tótágastálló világ. A képi ábrázolásokról: Roger Chartier: Die verkehrte Víélt. In: Die unvollendete Vergangenheit. Geschichte und Macht der VCéltauslegung. 88-100. Chartier osztályozó jellegű reprezentációnak tekinti a fordított világot. Megadja a képi ábrázolásokra vonatkozó további irodalmat. 55 Lutz Röhrich: Das große Lexikon der sprichwörtlichen Redensarten. I. köt. Előszó és bevezető. Freiburg-Basel-'wíen, 1991.9-49., N. Z. Davis: Spruchweisheiten und populäre Irrlehren. In: Volkskultur. 78-116., Erasmus von Rotterdam: Adagiorum Chiliades (Adagia selecta).Theresia Payr bevezetője. Ausgewählte Schriften VII. köt. Kiadta WPelzig. (Lat.-Dt.) Darmstadt, 1972. XII-XXXIIL, A. Dundes-Cl. A. Stibbe: The Art of Mixing Metaphors. A Folklorististic Interpretation of the Netherlandish Proverbs by Pieter Bruegel the Elder. Helsinki, 1981. 56 Vö.: Turóczi-Trostler: i. m. 57 A hazug-irodalom eredete is az antikvitásra nyúlik vissza (Lukianosz, Plautus). Vö.: Der Literatur-Brockhaus. V köt. Mannheim-Leipzig-Vfäen-Zürich, 1995.218-219. és Turóczi-Trostler: i. m. 284-290. 58 Barbara Könneker: ^Xésen undWindlung der Narrenidee im Zeitalter des Humanismus. Brant - Murner - Erasmus. ^Oílesbaden, 1966., Narr, dervise. In: Elisabeth Frenzel: Motive der ^íélditeratur. Stuttgart, 1992. 560-575., H.-J. Bachorski-WRöcke: Narrendichtung. In: Deutsche Literatur. Eine Sozialgeschichte. II. köt. Kiadta H. A. Glaser. Reinbek bei Hamburg, 1991. 203213., De Boor-Newald: Geschichte der deutschen Literatur. IV/1 . köt. Hans Rupprich: Vom späten Mittelalter zum Barock. I. rész. Das ausgehende Mittelalter, Humanismus und Renaissance 13701520. München, 1994. 555-568. és 580-591. 59 Lásd a 40. jegyzetet. 60 Gargantua. 23. fej. Rabelais: Oeuvres completes. 65.Vö.: Francois Rabelais: Gargantua és Pantagruel. Szemelvények. Ford. Benedek Marcell. I. köt. Bp. 1965. 23. 302
