Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
61 Pontosabban egyedül csak a történeti-allegorizálónak nevezett értelmezéssel foglalkozik, amely Rabelais regényében korabeli történelmi személyiségekre és eseményekre vonatkozó utalásokat keresett. (Bahtyin: i. m. 139-146.) 62 A középkori és a reneszánsz hermeneutika kérdéseiről: Fabiny Tibor: A keresztény hermeneutika kérdései és története. I. A prekritikai korszak: az első századtól a reformáció koráig. Bp. 1998., Hennig Brinkmann: Mittelalterliche Hermeneutik. Tübingen, 1980., Friedrich Ohly: A szavak szellemi jelentése a középkorban. In: Ikonológia és műértelmezés 1. Az ikonológia elmélete. Szerk.: Pál József. Szeged, 1997. 157-179., Erasmus von Rotterdam: Enchiridion militis christiani. Ausgewählte Schriften. I. köt. Kiadta: WNüélzig. Darmstadt, 1968. 80-100. és 188199., Don Cameron Allen: Mysteriously meant.The rediscovery of pagan symbolism and allegorical interpretation in the renaissance. Baltimore-London, 1970., Alain Dufour: Humanisme et Reformation. In: XIP Congrés International des Sciences Historiques.'wien, 1965. 57-74., Ganóczy Sándor-Stefan Scheid: Kálvin hermeneutikája. Bp. 1997. 13-32.,\Xalter Mostert: Az „önmagát értelmező Szentírás". Luther hermeneutikájáról. Bp. 1996. (Hermeneutikai Füzetek 9.) 63 Lucien Febvre: i. m. 257-360. Erasmus műveinek jelentős hatása Rabelais-ra egyértelmű. Vö.: M. A. Screech: Rabelais. Gallimard, 1992. Rabelais 1532-ben Erasmushoz írott leveléből is világosan kiderül, hogy őt tekintette mesterének. Vö.: Rabelais: Oeuvres completes. 998-999. 64 Mireille Huchon bevezetője kiválóan összefoglalja Rabelais szövegének hermeneutikai problémáit. (Oeuvres completes. XXIV-XXXIV) Rabelais művének értékeléséről vö. még: Geneviév Demerson: Rabelais. Fayard, 1991., Manuel d'histoire littéraire de la France. Des origines á 1600. Szerk. J. Ch. Payen -H.Wber. I. köt. Paris, 1971. 425-454. 65 Bahtyin i. m. 28-29. 56 Rotterdami Erasmus: A Balgaság Dicsérete. Ford. Kardos Tibor. 184-186. 67 A lakoma. 32. fej. 215B. (Ford.Telegdi Zsigmond) Platón összes művei. I. köt. Bp. 1984. 943-1019. 68 Erasmus von Rotterdam: Enchiridion militis christiani. 188. Erasmus erősen hatott Sebastian Franckra, akinek egyik, először 1534-ben kiadott jelentős műve a Biblia hermeneutika jávai foglalkozik. (Sebastian Franck: Paradoxa. Kiadta: S. W>llgast. Berlin, 1966.) A misztika felé hajló Franck szerint a külső írással, a halott betűvel, a testivel szemben a világ számára rejtett, ezért paradox lelki értelmet kell feltárni. 69 Opera Omnia Desiderii Erasmi Roterodami. II/5. köt. Amsterdam-Oxford, 1981. Sileni Alcibiadis. (2201.) 159-190. Különösen az ilyen fordított szilének, az álszentek, a képmutatók ellen, akik álarc mögé bújva tévesztik meg a világot, kel ki többször is Rabelais. Ezek azok, akik Curiusoknak (vagyis az erény mintáinak) adják ki magukat, de életük valójában bacchanália. („Curios simulant, sed Bacchanalia vivunt") Ezt visszájára fordítva: Rabelais könyve látszatra bacchanáliát kínál az olvasóknak, de valójában igaz erényre oktat. (Pantagruel. 34. fej. Oeuvres completes. 337. Vö.: Francois Rabelais: Pantagruel. (Ford. Süpek Ottó.) Bp. 1995. 154. 70 Erasmus: A Balgaság Dicsérete. 91-92. 71 Gargantua, Prologe. Oeuvres completes. 5-6. Vö.: Rabelais: Gargantua és Pantagruel. (Ford. Benedek M.) I. köt. 7-10. 72 Hasonló értelemben: „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit..." (Jn 6,63) Erasmus azt írja, hogy a költők és a platonikus filozófusok esetében a betűt meg kell vetni, és a rejtett jelentést kell keresni. Ilyen a Szentírás is, amely szegényes, majdnem nevetséges külső alatt istenséget rejt. (Enchiridion... 188.) 73 Menipposz avagy leszállás az alvilágba. (Ford. Tar Ibolya) Lukianosz Összes művei. I. köt. Bp. 1974. 298. A másik alapvető szövegben (Ikarömenipposz vagy az űrhajós. Uo. II. köt. 137-159.) Menipposz a Holdról figyeli az emberi élet nevetséges színházát, de a gondolatot, hogy a világ eseményeit mint egy színházat felülről szemléli, már a „Nigrinosz"-ban felvetette. (I. köt. 30-31.) A világszínház: és az élet szerepjátszásként való elképzelése már Platónnál felbukkan, később Horatiusnál, Senecánál, Epiktétosznál is. 303
