Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
„Schembartläufer" nevének jelentése is „az ördög követei", akik futásukkal az ördög útját készítik elő szemben Isten követeivel, az angyalokkal), 50 sárkányok, óriások, vademberek, pogányok (pl. törökök), boszorkányok, egyes bűnök megtestesítői, bolondok és nőnek, állatnak öltözött alakoskodók. Nürnbergben az egyik karneváli kocsi a poklot jelenítette meg, 1514-ben pedig a pokol egy ágyú volt, amelyből vénasszonyokat lőttek ki. 51 Felvonultak udvartartásukkal együtt a bolondkirályok is. Az ünnep számtalan formában mutatta föl a fordított világot, amely ideiglenesen átvette a hatalmat. A fordított világ pedig felidézte a világ megváltás előtti állapotát, kifejezve Krisztus megváltó tettének szükségességét, ugyanakkor az ünnep lehetőséget adott a hétköznapok visszásságainak kipellengérezésére, szimbolikus igazságszolgáltatásra, a megsértett rend helyreállítására. 52 A szerepcserékkel, átváltozásokkal, megfordításokkal egyenlőséget teremtve megújította a „communitas"-elveket: a szerepjátszók, jelmezesek között megjelentek a társadalomban alul lévők, akik felé Jézus kivételes figyelme fordult: a gyermekek, a nők, a szegények, a bűnösök, a bolondok (lelki szegények), akik utolsókból majd elsők lesznek. Egy nyugodtabb, optimistább időszakban, egy türelmesebb szemlélet jegyében a karnevált mint az egységes isteni világrend alsóbb, a testi létezéshez kötődő fokozatát lehetett értékelni, amelyről éppen Krisztust követve feljebb lehet emelkedni, élve természetesen az egyház kínálta segítséggel, a bűnöket meggyónva, bűnbánat és böjt tartásával megtisztulva. A XIV század közepétől kezdődő válságidőszak azonban ezen a téren is új helyzetet teremtett. Egy dualizmus felé hajló, a világot és az embert ellentétpárokban, ezek küzdelmében elgondoló, és ezért is intoleráns szemlélet jutott lassan túlsúlyra. A különféle csapásokat a bűnök isteni büntetéseként értelmezték, amelynek eszköze a Sátán. A sok csapás azt jelezte, hogy a bűnök elszaporodtak, közel a világvége, amely előtt a Sátán megszabadul láncaitól, hatalma kiterjed az emberi világ fölött, és elérkezik az Antikrisztus is. Ebből a nézőpontból a jelenben a végső harc folyik Isten és Sátán között, a kereszténység tehát ostromlott városhoz hasonló, amelynek utolsó órájában nem a farsangolás az időszerű. Ha a földi világ bűnös, beteg fordított világ, akkor a karnevál vagy farsang ennek a summázata, alászállás a bűnbe, valóságos „civitas diaboli", ördögi világ vagy legalábbis az ördög találmánya. Tehát nemcsak a hétköznapok és a húsvét (a megelőző böjti időszakkal) ellentéte, „ellenvilága", 53 hanem az eszményi, isteni világnak is az ellenképe. A különféle eredetű, a bolondságot, a testiséget, a parodisztikus rossz kormányzást, a démoni lényeket megjelenítő elemek egy ördögi fordított világ alkotóivá álltak össze, amelyben összekapcsolódik bűn és bolondság, és ebből az állapotból nem vezet út Istenhez. A karneváli mulatságok az értelmiségi elit szemében démoni paródiává értelmeződtek át. A humanisták és reformátorok felfogásának egyébként is egy egységes, racionalizált életvitel, valamint szent és profán világosabb szétválasztása felelt meg. Az előbbiekben vázolt kontextusban lehet a fordított világ irodalmi to270
