Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

poszait és szokványos képi megjelenítéseit, motívumait értelmezni.

54 Ezek alapja lehetett fizikai megfordítás (pl. fejen álló emberek, repülő halak vagy hajók), megfordíthatták az ember és állat vagy az állat és állat közötti viszonyt (a nyúl ejti el a vadászt, a ló patkolja meg a gazdáját, a ludak legyőzik a rókákat), az ember és ember közötti viszonyt (a gyermek veri az apját, a laikus mond misét). Egymást kizáró elemek egyesítésével keletkezett paradoxonok is idetartoznak (lantot pengető szamár, vak vezet világtalant). Allatok, tárgyak emberként viselkednek, de ez fordítva is értelmezhető: az emberek állatokhoz vagy tárgyakhoz válnak hasonlóvá (Bruegel metszetei: „A nagy halak megeszik a kis halakat" és „A pénzeszsákok és pénzesládák csatája"). Tehát emberek, állatok és tárgyak természetüket meghazudtoló dolgokat művelnek. Első látásra a fordított világ így szórakoztató képtelenségek halmozása. (Az „impossibilia" toposza már az antikvitástól kezdve ismert volt.) A paradoxonokon kívül a szólások (pl. kopaszt beretvál) és közmondások (pl. ördöghöz megy gyónni) sokasága szintén alkalmas volt a fordított világ megjelenítésére azáltal, hogy értelmetlen, hiábavaló cselekvéseket fejeztek ki tömör formában.

55 Ezek kapcsán az is nyilvánvaló, hogy a betű szerinti jelentés mögött ilyen egyszerű formák esetében is mélyebb értelem húzódik meg. Időnként csak egy-egy toposz vagy motívum idézi föl a fordított világot, illetve annak valamely aspektusát, máskor a fordított világ egész panorámája tárul elénk képen vagy irodalmi műben. (Pl. Bruegel: „Közmondások" és „Gyermekjátékok" című festményei.) A magyar irodalomban ilyen „Az világhoz szabott ének" című vers 1675-ből,

56 amelynek ismeretlen szerzője nemesi szemszögből, a közrendűek felkapaszkodása miatt látja fonákjára fordultnak a világot, tehát egyfajta társadalomszatíráról van szó. A képi ábrázolások esetében sokszor felirat segít a morális vagy allegorikus jelentés megfejtésében, amely igen eltérő lehetett: látlelete a jelen visszásságainak, tehát társadalomkritikát közvetíthetett, vagy ellenkezőleg, a fennálló társadalmi rend igazolása a megfordítás bolond, képtelen voltának bemutatásával. A hazug-irodalomban (Lügendichtung)

57 a megfordítások fantasztikus, képtelen, nonszensz voltára esik a hangsúly. Mint az utópiák esetében, itt is beindul a képzelet játéka, a megfordításokat a végtelenségig lehet halmozni. Az olyan tehetség, mint Villon ebből is egyénit tudott alkotni „Kiforgatott igazságok" (Des contre-vérités) és „Ellentétek" (Des contraires) című verseiben. A fordított világ tehát nemcsak több-kevesebb vonással megrajzolt társadalomkép lehet, hanem egy olyan gondolati technika is, amely a megfordítások logikáját alkalmazza. (Egyszerű esete, ha az ellenkezőjét mondják annak, amit gondolnak.) Ez egyáltalán nem csupán a karnevál és a népi kultúra sajátja volt, a Biblia és az antik irodalom is számos példáját kínálta. Különösen a szatirikus és parodisztikus ábrázolásmódra volt jellemző használata. A fordított világnak sokféle arculata van: démoni, gonosz (bűnök), a törvényes rend és béke felborulása (a valóságos rossz kormányzás, a zsarnokság, háború, lázadás, erőszak és viszály uralma), kaotikus, megromlott, hiábavaló, 271