Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

I. A fordított világ (németül: die verkehrte \félt, angolul: the world turned upside down, franciául: le monde renversé, le monde á l'envers) egy ősi mentális séma, Lucien Febvre kifejezésével élve az ember szellemi eszköztárának („outillage mental") máig is egyik alkotóeleme, amely talán a bináris oppozíciók, ellentétpárok logikájával dolgozó gondolkodásmódra vezethető vissza.

1 A bibliai bölcsessegi irodalomban már az is világosan megfogalmazódott, hogy maga a valóság, a teremtett világ is antitetikus jellegű: „a rosszal a jó áll szemben: a halállal az élet, az igaznak a bűnös az ellentéte. Ha a Magasságbeli műveire nézel: párosával vannak egymás ellenében." (Sir 33,14-15) Amennyiben a jelen világ ilyen, szembeállítva .vele kigondolható egy olyan ősi vagy éppen eljövendő rend, amelyben hiányzanak vagy feloldódnak ezek az ellentétek, s akkor kiderülhet, hogy az ellentétpárokra épülő földi társadalom voltaképpen már egy megromlott fordított világ. Mindenféle emberi társadalomnak elképzelhető az ellenképe, a fordítottja: pl. a saját, áttekinthető, rendezett kozmosz határain túl egy ismeretlen, ellenséges és kaotikus világ, az élők világával szemben a holtaké, a férfiak uralta társadalommal szemben az amazonok népe vagy a nők uralma. Végül már itt utalnunk kell arra a szintén ősi tapasztalatra, amely a természetben, az emberi életben, sőt az államok, birodalmak történetében is egyfajta ciklikusságot, körforgást fedezett fel, amelynek alapja bizonyos ellentétpárok (pl. keletkezés és elmúlás, fent és lent stb.) váltakozása: egy adott állapotra az ellentéte, a fordítottja következik. A fordított világ nem korlátozódott a képzeletvilágra, bizonyos közösségek, ünnepek, rítusok és játékok a gyakorlati életbe is átültették. A kulturális antropológia egyik kiemelkedő művelőj e, Victor Turner elmélete új fogalmakkal és szempontokkal járul hozzá a fordított világ problematikájának megértéséhez is.

2 Turner Van Gennep nyomán az átmenet rítusainak („rites de passage") vizsgálatából indult ki, amelyekre az emberi élet fordulóin (születés, pubertás, házasság és halál) kerül sor. Ezeknek a rítusoknak három szakasza különböztethető meg: az első az elválasztó rítus („rite de separation"), a második az átvivő vagy eltávolító („rite de marge"), a harmadik a beépítő vagy befogadó rítus („rite d'agrégation"). A második szakaszt Turner liminális szakasznak, illetve rítusnak nevezi, mert ez „határállapot" jellegű, egyik állapotból egy másik állapotba, egy másik világba visz át. Jellemzői emiatt a rendellenes állapot, a státusnélküliség, a társadalmon és időn kívül állás, tehát egyfajta fordított világ uralma. Hasonló jellegű liminális szakaszok bizonyos kalendáris ünnepeknél és különböző szokásoknál is megfigyelhetők. A társadalom hétköznapi rendjével, „struktúra"-elveivel ellentétes elképzeléseket kifejező „antistruktúrák" és „communitas"-elvek (pl. egyenlőség, státusszerepcserék, szent dolgok profanizálása, a hétköznapi értékrend visszájára fordítása, aszkézis, absztinencia vagy éppen ellenkezőleg orgiasztikus bőség) vannak tehát jelen ideiglenesen bizo257