Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

mulatókastélyokban viszonylag kötetlenebb, fesztelenebb társasági élet folyhatott. Az Antonius atya emlékiratában leírt ünnepek, játékok, mulatságok ízlés, igényesség és műveltség tekintetében meglehetősen vegyes képet mutatnak. (Az ünnepségek rendezésénél nem az esztétikai minőség volt döntő, sokkal inkább számított az, hogy meglepő újdonságokkal, mulattató látványossággal szolgáljanak.) Az emlékiratban bőven találkozunk egyszerű tréfákkal, beugratásokkal, olyan szórakozásokkal, amelyek főurat és egyszerű jobbágyot egyaránt mulattathattak. A színpadon Hueber vígjátékában obszcén, trágár beszéd is elhangozhatott. A divatos olasz operák vagy francia színdarabok, a korabeli „magas kultúra" termékei, tehát nem jutottak el Gyulára. A Harruckernek számára a gyulai időzések alkalmával Hueber mindenesként való foglalkoztatása hidalta át a reprezentációs igények és a helyi lehetőségek közötti ellentmondást. Gyula messze volt Bécstől, de a Harruckernek sem tartoztak a birodalmi arisztokrácián belül a művészet- és tudománypártoló, legműveltebb szellemi elit körébe.

226 A szórakozások, játékok egy része (állatkivégző játékok, szüreti bíróság, Hueber vígjátéka) a népi kultúrához való közelségről tanúskodik, illetve pontosabban egy mindinkább szűkülő közös kultúra maradványait jelzi. Több tényező mutatja ezzel szemben az elit kultúra és a népi kultúra távolodását egymástól. A népi ünnepeknek (pl. a tűzugrás) már csak nézőközönsége az úri társaság. Peter Burke szerint a reneszánsztól kezdve és különösen a XYII-XVIII. században Nyugat-Európában az elit szándékosan elhatárolja magát a populáris kultúrától, nem vesz részt a farsangi és egyéb mulatságokban, feladja a tájnyelvet stb. Ezt részben a kulturális távolság megóvása miatt teszi, de azért is, mert a XVII. század „tudományos forradalma" és azt követően „a világkép mechanizálódása" olyan változásokat jelentett az elit mentalitásában, amelyek egyre idegenebbé tették számára a köznép kultúráját. A XVII. század végén a boszorkányságot már mint irracionálist és abszurdot utasították el.

227 Ha ez utóbbit alkalmas határjelzőnek fogadjuk el, a Habsburg Birodalom, illetve Magyarország uralkodó elitje jó félévszázados fáziskésésben lehetett a Bürke által leírt nyugat-európai kulturális folyamatok tekintetében. Úgy látszik, itt az igazi fordulatot csak a felvilágosodás és a felvilágosult abszolutizmus hozta magával, akkor kapcsolódott az udvari viselkedéshez, etiketthez és életformához egy új műveltség. A rendi különbségeket rögzítő, erősítő elkülönülést nemcsak a ruhaviselet, hanem az ünnepek szabályozása is kifejezi. Az ünnepnek szintén reprezentálnia kellett a társadalmi tagolódást, a hierarchiát. A farsangi mulatságok száműzése Bécs és Pest utcáiról a tánc- és báltermekbe éppen visszájára fordító, egyenlősítő lényegétől fosztotta meg az ünnepet és lehetetlenné tette az egyetemes, mindent és mindenkit célba vevő karneváli nevetést.

228 A köznépnek legalábbis elvben - csak a rendi korlátok közé szorított, lefokozott ünnep maradt. A kiváltságosok hivatalos, a rendi reprezentáció szolgálatába állított ünnepségeit viszont „népi elemekkel" színesítették. A népmulatság, a népi ünnep nemcsak alkalmanként adódó látványosság, hanem bármikor produkálható att240