Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

mében a darab szembeállítja egymással az előkelők fennkölt és az alacsony rendűek komikus-groteszk világát (az udvart és az erdőt), az előbbi az értékek hordozója, az utóbbiban épp ezek hiányzanak. Nyilvánvalóvá válik tehát a társadalmi rend fölborításának, a visszájára fordításnak a képtelensége. Bár egy pillanatra a felfordult, bolond világ (amelyben egy paraszt uralkodna) létrejötte fenyeget, a „jó befejezés" meghozza a rendi etika világrendjének helyreállítását. Mindenki az őt megillető helyre kerül. „Már nem vagyunk testvérek. Te pásztorfiú, én pedig született herceg" - jelenti ki Sylvius. A megkülönböztető jegyek jobbára már születéstől fogva adottak. Sylvius nem illik a durva pásztori környezetbe, amely itt nem idilli háttér, hanem az előkelő életre született hős megaláztatásainak, mártíriumának színhelye. Elvágyik az erdőből, más életet élni, kegyet nyerni szeretne. (Hueber saját problémái!) Neveltetése és a durva környezet ellenére a külső, a viselkedés, a beszéd egyaránt elárulják előkelő származását s nemes lelkét. Dux már utalt arra, hogy a paraszti szereplők prózában, az előkelők többnyire rímes verssorokban beszélnek a darabban.

221 Sylvius művelt, a nyájat őrizve is könyvek után vágyik. Az „édes szó és mérték", a gáláns modor jellemzi. Nem csoda, ha Rosanda szerelemre gyullad iránta és a rendi erkölccsel is dacolna, amely kizárja a rangjával ellenkező kapcsolatot. Az előkelő születéshez méltók Sylvius erényei: lovagias, önfeláldozó, bátor, nagylelkű. Amikor az erdőben eltévedt Rosandát Hansel és Drinschl szemtelenül megsértik, ő könyörög érdekükben, magára vállalná a büntetést is. Ellentétben azzal, amit az egész darab sugall, kimondja, hogy a körülményekből is erednek az emberek közötti különbségek: „Közismert, hogy ily durva életben a durvaság virul, míg illem nem terem." A darab végén nem áll bosszút Doroson és véletlen testvérén. Hansel választhat, hogy visszatér-e a nyájhoz, vagy az asztalnál szolgál föl a palotában és mulattatja urát. Az előkelő udvari világ ellenpontja a darabban a paraszti. Ezt a gonoszság, faragatlan modor és az előbbihez kötődő erények hiánya jellemzi. Hansel, hogy életét mentse, bármit megtenne, Drinschljét is elhagyná. Doros a feleségét csak mint „disznó"-t emlegeti. Hansel a Sylvius által kért könyvek, Ovidius, Cartesius és Cicero helyett sült kolbászt, véres hurkát és bort hoz „félreértésből", és Sylviust is evés-ivásra nógatja. (A szellemi-fennkölt és az alantas testianyagi ellentétbe állítása.) A műveltséggel a paraszti életforma (mindenesetre a paraszti egyfajta karneváli képe) szimbolikus megkülönböztető jegyei kerülnek szembe. Egy olyan időszakban, amikor a táplálkozási struktúra és egyben a javak fogyasztásának módja átalakulóban van,

222 természetesen válnak bizonyos fogyasztási javak (és a velük való bánásmód) státusjelzővé. Amikor Hansel Sylvius helyett a palotába kerül, Drinschl előtt már az itt először megízlelt élve238