Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái
és 50 olajmécsessel világítottak ki. Miután minden elkészült, zenészeket fogadtak, Hueber megtartotta a zenés próbát, majd a főpróbát is. Az előadás előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, könyörögve, kiabálva igyekeztek bejutni a színházba, ezért az ajtók és ablakok elé kettőzött őrséget kellett állítani. Az előadás kezdetét dobok és trombiták jelezték, a páter külön meghívta a bárócsaládot az előadásra. Mivel amúgy is igen meleg volt az idő, a „Comedihaus"-ban a nagyszámú közönség és a világító eszközök miatt elviselhetetlen hőség keletkezett, a darabot kissé le kellett rövidíteni. 19-én azonban megismételték az előadást. A szereplők új ötleteit, rögtönzéseit Hueber örömmel vette, a báróné pedig gazdagon megjutalmazta őket. A kellékeket azután Nagykárolyba is elvitték, ahol szintén bemutatták a darabot. A színdarab hét jelenetből állt, a második, a harmadik és a hatodik után balett következett. A darab cselekménye igen egyszerű. A kétéves Sylviust édesapja, aki ellenségei elől menekül, Dorosra, a juhászra bízza. Sylvius herceg pásztorként nő föl. Atyja megöregedvén, utódról kíván gondoskodni a fejedelmi székben, visszaköveteli fiát Dorostól. Doros azonban Sylvius helyett álnokul saját fiát, Hänselt adja oda, akiről pedig rögtön látni, hogy „sült paraszt". Az uralkodó a fiának vélt Hänselt Rosanda hercegnővel szeretné összeházasítani. Hänselt az udvari viselkedésre oktatják, ez azonban lepereg róla, a hercegnővel szemben is bárdolatlanul viselkedik. Különben is a hozzá hasonlóan egyszerű, családjuknál szolgáló Drinschlt szereti, aki követte őt az udvarba. Végül az uralkodó türelme elfogy, Hänselt letartóztatják. Közben azonban egy vadászaton Rosanda összetalálkozott Sylviusszal. A hasonló menthetetlenül vonzza a hasonlót: a vér szerinti hercegnő és a rangrejtett, vér szerinti herceg egymásba szeretnek. A szenvedély majdnem végveszélybe sodorja őket. Amikor szerelmük lelepleződik, a felháborodott uralkodó, aki terveit keresztezve látja, halálra ítéli Sylviust. Míg Hansel gyávaságában, életét féltve mindenre hajlandó lenne, Sylvius most is bátran viselkedik. Természetesen kiderül az igazság, és minden jóra fordul. Megérkezik ugyanis Doros, akit halálos ágyán fekvő felesége küldött, hogy mondja meg az igazságot, nehogy egy bolondot tegyenek meg uralkodónak. A darab témáját a báróné adta meg: nemesi esküvőről szóljon, amely kapcsán különféle bonyodalmak adódnak, és a darabot mulatságos közjátékok tarkítsák. Hueber eleget tudott tenni a feladványnak, megtalálta a célnak megfelelő formát. Ez a regényes színmű, a románc, amelyben bőven adódhatnak bonyodalmak, tragikus kifejlet fenyegethet, végül azonban „jó befejezés" következik. 220 A darab természetesen a korabeli próza- és drámairodalom sablonjaiból építkezik, a cselekmény kiindulópontját is az elveszett (pásztori környezetben nevelkedő) gyermek ismert témája képezi. Épkézláb, a korabeli közönség számára élvezhető darabot írt Hueber, de a szimpla cselekmény, a „mese" összefércelgetésénél többre nem futotta erejéből. Darabjának mégis van némi mondanivalója: a társadalmi különbségek igazságosságát, a rendi korlátok áthághatatlan voltát, a rendi etika érvényét sugallja. A rendi társadalomfelfogás szelle237
