Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

3. A színjátékok Kávé, tea, csokoládé kontra véres hurka, kolbász, bor Staud Géza szerint a XVIII. század folyamán a Nyitra megyei Holicson találkozunk először magyarországi kastélyban rendezett színielőadásokkal, amelyekre az 1746. évből származik az első adat. Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc nyári holicsi látogatásaikor alkalomszerűen állítottak föl színpadot. Az uralkodópár szórakoztatására francia darabokat adtak elő lakájaik.

212 1746 júniusában azonban Gyulán is bemutattak egy színdarabot.

213 Igaz, itt is csak szolgákkal rendezett alkalmi színjátszásról van szó, a bemutatott darabot pedig a bárócsalád „amatőr házi szerzője" rögtönözte. Mindenesetre jellemző, hogy a Harruckernek távoli birtokukon is színházi előadásokkal kívánták emelni egyes ünnepségek fényét.

214 Az 1746 júniusában Gyulán bemutatott, Antonius atya által a báróné névnapjára írt vígjáték címe „Parasztlakodalom" volt. Az előadás körülményeiről és a színdarabról Haan és Dux tájékoztatnak. A báróné az egyik ebéd közben megkérdezte a pátertől, hogy mivel fog névnapján (jún. 13.) kedveskedni neki. Antonius atya szép verset ígért, de a báróné színdarabot kívánt. A páter hiába hivatkozott arra, hogy még sosem írt színdarabot, színpadra, jelmezekre is szükség lenne, és az idő sem elegendő a névnapig. A báróné Pestről hozatott díszleteket és ruhákat. A gyulai kézművesek a kastélyban Hueber irányítása mellett elkészítették a színpadot, aki ezután néhány nap alatt megírta a színdarabot és betanította a cselédeknek. Az előadásra Váradról és Aradról is érkeztek vendégek. A darab tetszést aratott, ismételten bemutatták nemcsak Gyulán, hanem Nagykárolyban is. A báróné megjutalmazta a játszókat, a főszereplők 4, az alsóbb rendű szereplők 3, akik nem mondtak szöveget l-l aranyat, a zenészek 12-t kaptak. A darabban először egy felpántlikázott hívogató (a vőfély) lép a színre, aki meglehetősen kétértelmű versekben lakodalomba invitálja a vendégeket. Ezután egy pap jön és hasonló fesztelenséggel hirdeti a házasulandó párt, becsületet nem tudó Semmiházi Jánost és magát tisztességesnek állító Sehonnai Dórát, akiket először, másodszor és harmadszor is hirdet, minthogy a dolog bizonyos oknál fogva sürgős. Amint eltávozik, a menyasszony tűnik föl egy kócperdes francia gavallér kíséretében, aki a menyasszonyt mindenképpen le akarja ütni a vőlegény kezéről. A megjelenő vőlegénnyel veszekedésbe kezdenek, a francia párbajra hívja ki, előrántja kócperdjét, azonban a vőlegény is előkerít egy nagy dorongot, és csapásaival kiűzi a színpadról a gavallért. Következhet az esketés, amely közben a pap ismét idétlen, kétértelmű vicceket szór. Amint a pap és a násznép lelép a színről, egy frakkos ember jön be és előadja, hogy ő híres orvosdoktor, azért jött, hogy a menyasszonyt kigyógyítsa betegségéből, mivel a jelek arra vallanak, hogy vízibetegségbe esett. Ekkor azonban előáll egy nagyszakállú zsidó rabbi, aki azt állítja, hogy ő híresebb orvos. A két doktor összevesz és 235