Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

hanem az átlagosnál jobb helyzetben lévő taksások és szabadmenetelűnek voltak.

176 (Robotmunkán alapuló földművelő majorság itt nem épült ki.) A magyar bárói és főispáni címet elnyert Harruckern János Györgynek uradalma központjában rangjához illő kastély építésére is el kellett szánnia magát. Petik Ambrus, gyulai iskolamester kéziratos megyeföldrajzában megemlíti, hogy a külső várban áll „a Méltóságos Uraságnak szépen épült Nagy Palotája, mellyet a meg-Boldogult Nagy emlékezetű, Báró Harrucker György Úr Eö Nagysága fundamentumából először felépíttetett". Fia pedig „a két végén egy egy darabbal meg-nagyobitotta, hozzá adván már alatsonyabb, de diszes épületeket több ékességekkel együtt, mely állapotában mind ekkoráig áll az egész épület".

177 A források igazolják Petik állítását. A Harruckern Ferenc által birtokain emeltetett épületek dolgában az 1776. év augusztus 13-án a gyulai várban lefolytatott vizsgálat választ ad a kastély építésével kapcsolatos alapvető kérdésekre.

178 A 12 meghallgatott tanú vallomásából kiviláglik, hogy az egyszerű, emeletes kastélyépület, amelyet Hueber képein láthatunk, még Harruckern János György birtoklásának idejében épült, valószínűleg valamikor:'1730-1742 között.

179 Ez a „régi épület" is egyemeletes,

180 bár az 1776. évben a helyén állott, későbbi kastélyépületnél alacsonyabb volt (ajtajai, ablakai is kisebbek voltak). Hosszúsága nem volt több, mint 19 öl, 5 sukk és 3 zoll, vagyis 37,65 méter.

181 Alatta két bolthajtásos pince húzódott meg. Az ily módon leírt épület azonos a Hueber képein láthatóval. A vallomásokból megtudjuk, hogy miután az uradalom a kezére szállt, Harruckern Ferenc „akori státusában" a régi épületet „szűk voltára nézve" nem ítélte alkalmatosnak, illetve rangjához méltónak. A báró „sok új munkát tétetett ezen kastélyon". A régi kastélyépület falait „följebb emeltette", „födele alatt nyári szobák"-at alakíttatott ki. A kert felé néző, oszlopokon álló erkélyt is följebb emelték. Az épületet kétoldalt meghosszabbították, keleti végét megtoldva 15 öl 5 sukk-kai (30 m-rel), a már 1742 előtt épített nagyobb „életes ház"-ig, a nyugati oldalát 20 öl 2 sukk-kai (38,5 m-rel). Ebben az irányban a kaputoronyig terjeszkedtek. Az épület két új szárnya - Petik szavai szerint - alacsonyabb volt a megemelt középrésznél. A kastély átépítésének időpontját Johannes Huzl németgyulai lakos - akit Harruckern Ferenc hozatott le kőműves pallérnak, amidőn a kastély „újításához és nagyobbitásához kezdett" - és más tanúk is az 1766. évre teszik.

182 Ezt elfogadhatjuk, de tudunk korábbi munkálatokról is. Az 1750-es években a tetőtérben már szobák kialakítása folyt. Hueber egy megjegyzéséből értesülünk arról, hogy az uraság az 1758. évben „ismét hat szép szobát építtetett fönt a tető alatt", amelyeket egyelőre gyümölcsszárító helyiségeknek használtak,^

83 A kastély kibővítésére, nagyszabású átalakítására valóban csak az 1760-as években került sor. E célból Harruckern Ferenc 1761-62-ben terveket készíttetett Franz Anton Hillebrandttal, a Magyar Udvari Kamara első építészével.

184 Az alaprajzokon Hillebrandt színes bejelölése mutatja a régi kastélyépület meghagyandó, a tervezett kibővített épületbe illeszkedő falszakaszait, ezáltal megálla227