Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

fölidézett képben a bizonytalan, tehetetlen, idétlen, buta állapot.

124 A ponty esetében a tehetetlenül bámuló, tátogó hal képéhez a madárház motívuma kapcsolódik. Hueber - mint ponty - a madarak hatalmába kerülve tehetetlenül vergődik. E kép a fejezetünk elején idézett történet megfelelője, amelyben a tehetetlen - mivel fegyvertelen - szerzetes felé kapnak a nagy, kitátott csőrök és el akarják nyelni őt. Az önmagukban jelentéktelen közlések láthatólag egymást értelmezik, összefüggő rendszert alkotnak, amely szimbolikusan (sűrítve és vizualizálva) fejez ki valami nyíltan , áttétel nélkül nem verbalizálhatót. A szimbólumrendszer jelentésének megfejtéséhez szükség van még egy kép fölidézésére, amely a szövegben ugyan nem szerepel, de kívülről meghatározta létrejöttét és szerveződését, tehát ily módon beletartozik a kontextusba. A madaraknak prédikáló Szent Ferenc képéről van szó, akinek a madarak „húgocskái", „öcséi", „testvérei". „Mint egy ártatlan gyermek, teljesen közvetlen és bizalmas kapcsolatban állt a természettel, és nem engedte, hogy a teremtményeket, „Isten gyermekeit" bárki is bántalmazza. Egy ízben megbünteti ő is a vétkes vörösbegyet, de ő csak lelki büntetéssel élt. Miután a rendalapító élete és tanítása különösen tisztelt és követendő mintát jelentett, egy ferences részéről igen furcsa és nemigen igazolható, ha állatok pusztításában talál élvezetet. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a legendák állattörténeteinek jelképes értelmük van. Számunkra éppen a madarakhoz intézett prédikáció e mélyebb értelme revelatív: eszerint ugyanis a madarak, akiket Ferenc Isten dicséretére szólít föl, és akik végül a kereszt jelét hordozva röpülnek szét a négy égtáj felé, magukat a szerzeteseket jelentik.

125 A kapcsolat Antonius atya szimbólumrendszerével egyértelmű. Ebben a kontextusban kapja meg sajátos jelentését kitétele, amelyben a budai kolostort madárházzal - ahol feje fölött összecsapódik a madárfogó háló -, szerzetestársait pedig csalimadarakkal azonosítja. Ha itt elfogott, bezárt rabmadár, Bécsben, pártfogói mellett még a madárházban (vagy Gyulán a libák és kacsák közt) is szívesen élne, szabadnak érezné magát.

126 Végül az is megmagyarázható lesz, hogy önmegjelölései szerint különös módon egyszerre madár, a többi madárra vadászó ragadozó madár és a madarak bosszújának kitett vadász, valamint hal. Antonius atya szimbólumrendszerének létrejötte mögött egy ismert pszichés mechanizmus, az elfojtás húzódik meg.

127 Forrása a szerzetességgel, a szerzetesi élettel kapcsolatos megoldatlan, konfliktusos viszonya volt. Eleve kényszerűen választhatta a szerzetesi életet, vagy esetleg a szerzetbe lépést követően csalódott, nem találta meg azt, amit keresett. Mindenesetre Freud elfojtás-elmélete alapján 1743-ban már a kényszerneurózis első fázisára utaló jegyeket vehetünk észre. Freud szerint ebben az első szakaszban még sikeresen működik az elfojtás, pótképződményként pedig az én szenved el változást, felfokozott lelkiismeretesség jellemzi. Emlékezzünk vissza arra, hogy a szabadságolások idején, amikor társai elhagyhatták a kolostort, nem kívánta elhagyni aradi állo215