Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái
Bécs városa, a Harruckernek díszkertje és bécsi palotája igen szubjektíven ábrázolva, Antonius atya érzelmi reagálásainak tükrében jelenik meg. Elragadtatását, ámulatát kifejezve emelkedettebb hangot üt meg, tolla nekilendül, bővel él nyelvi, retorikai kifejező eszközökkel (pl. szójáték, hasonlat, szóhalmozás, fokozás, bonyolultabb a mondatszerkesztés is). Hasonló mozzanatok ugyan a nagykárolyi kastély és a környező vidék leírásánál is megfigyelhetők, ekkor elsősorban mégis a pontos, hű megörökítésre törekszik. Nagyjából ezt állapítja meg ő maga is, a nagykárolyi események leírásának végén: „Ez tehát a grófi kastély és az urasági birtok részletes leírása, amennyire csak én is láttam és szememmel fölfogtam, nem szólván azokról az urasági birtokokról és tájakról, amelyeket nem láttam." 46 Művében a műfaji mellett kimutatható a stílusbeli kevertség is. Emelkedettebb, retorikus stílus főleg az eszményítő, reprezentatív megörökítés jegyében íródott, illetve az erősebb érzelmi töltésű részleteket jellemzi. A körülményesebb, barokkos stílusból azonban egy-egy nekirugaszkodás után mindig hamar kizökken, átvált az egyszerűbb, rövid mondatos stílusra. 6. Az emlékirat forrásértéke A szöveg szervező elveinek előbbi vázlatos elemzésére szükség volt a forrásérték tisztázásához. Antonius atya szándéka, sajátos nézőpontja és műve kialakított formája körülhatárolták, hogy mi és milyen módon kerülhetett emlékiratába. Különösen fontos számunkra, hogy a leginkább kidolgozott fejezetekben is valóban megtörtént eseményekről számol be, a „stilizálás" csak felületi, könnyen leválasztható. Az eszményítő megörökítés is a konkrét eseményekre épül rá, nem fikción alapul, inkább csak egyoldalú beállítás. Azt emeli ki, ami megfelel az arisztokrata úr, illetve hölgy korabeli ideálképének, tehát kiválasztja a sémába illeszthetőt, illetve a valóságra igyekszik sémát húzni. Az emlékiratot korábban ismertető történészek megállapításait a forrás értékelésével kapcsolatban nem szükséges elismételni. Néhány kiegészítés azonban helyénvaló lehet: 1. Antonius atya szemtanúként és olvasmányosan írt le olyan eseményeket, amelyekről más források nem tudósítanak. Mivel Békés megye nem dúskálhat ebből az időszakból származó elbeszélő forrásokban, még egy-egy viszonylag elnagyolt leírása - például egy parasztházról vagy az utazások körülményeiről, egy népszokásról vagy gyulai sétáról stb. - rendkívül értékes a helytörténet számára. A kastély világa, urainak élete is érdeklődésre tarthat számot, hiszen a Harruckernek meghatározó szerepet játszottak a vármegye újjáépülésében és fejlődésében, kormányozva nemcsak az uradalmat, hanem főispánként a vármegyét is. 47 2. Forrásunkból megismerhetjük egy honosított (indigéna), de Bécsben 200