Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

lusú templom a XIII. század vége körül épülhetett, igen nagy méretű, félköríves szentélyzáródású, egyhajós épület volt. E többször bővített, majd meghosszabbított templom lebontása után pedig egy háromhajós gótikus plébániatemplomot emeltek a helyén.

25 Számunkra most csak az lényeges, hogy ez a plébániatemplom is Gyula törökzugi részén állt, hasonlóan a XV század első felében emelt és Implom József által 1931-ben feltárt ferences templomhoz és kolostorhoz. Tehát egyiket sem a mai belváros területén találták meg, ezzel keresztülhúzva Karácsonyi helyrajzi elképzeléseit. A másik figyelemre méltó tény, hogy a templomhoz kapcsolódó kolostorépületre utaló nyomokat nem találtak, ami természetes is, ha az első templomépület létesítése is csak a XIII. század végére vezethető vissza. A régészeti feltárás eredményeként a monostor egyházának és a középkori plébániatemplomnak az azonosítását, illetve a közöttük feltételezett folytonosságot egyértelműen kizárhatjuk. A feltáró régész, Jankovich B. Dénes úgy vélte, hogy nem elvetendő az a magyarázat, miszerint a ferences kolostor épült a XV században a korábbi, funkcióját vesztett Gyulamonostora alapfalaira.

26 Ez is valószínűtlen azonban, mert Implomról tudjuk, hogy alapos, a kor színvonalán álló régészi munkát végzett,

27 és XII-XIII. századi falrészleteket nyilvánvalóan meg tudott különböztetni XV századi gótikus részektől. Az eddigiekből arra az eredményre jutottunk, hogy a középkori Gyula település keletkezését, kialakulását nem egy monostorhoz kell kapcsolni, hanem - mint általában középkori falvaink esetében - a középkori (román stílusú) plébániatemplomhoz. Ez épülhetett a kifejlődő település központjában vagy közvetlen közelében. Egy nemzetségi monostor esetében nem lenne érthető sem a templom későbbi felvirágzása, sem a település jelentős mezővárossá fejlődése.

28 Ugyanakkor vidékünkön a csolti és a gerlai monostor régészeti feltárása, e monostorok nagyméretű, háromhajós bazilikatemplomai azt jelzik, hogy „Julamonustra" sem tűnhetett el teljesen nyomtalanul, hanem az okozza a problémát, hogy rossz helyen keressük. 1963-ban jelent meg „Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza" első kötete. Györffy György ebben a Bihar vármegyei Árpád falura vonatkozó adatoknál, a leleszi konvent alapítólevelének egy helyét új módon értelmezve azt írta, hogy „Boleszló váci püspök 1214-ben a gyulai monostornak adta Árpa falut a váradi püspök beleegyezésével".

29 Az oklevél bennünket érdeklő részlete szerint Boleszló püspök a leleszi konventnek „adta a Kanar nevű prédiumot is, amelyet kiváltva adta a Iula-i monostor és apát kérésére, akit Lőrincnek hívtak, és Wiste váradi püspök hozzájárulásával Árpa falut egészében 40 háznép szabadossal és 30 ezüstmárkával a kolostorhoz tartozó gazdasági épületek építésére ugyanazon egyháznak, amelyet a közelség miatt mindkét fél hasznosnak látott".

30 A szövegben szereplő kérdéses „capitulum Iulense" megnevezést korábban gyulafehérvári káptalannak fordították. Implom 1964-ben levélben fordult tájékoztatásért Györffyhez, aki válaszában megerősítette a könyvében adott értel19