Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

kező főurak, előkelők voltak képesek, akik a XI-XIV században egy-egy több családból álló, az idők során esetleg két-három ágra is szakadó főúri nemzetség tagjai voltak. A „de genere" vagy a „de generatione", „de progenie" megjelöléssel illették őket. Karácsonyi a Békés megyei úri nemzetségeket ismertetve már 1884-ben megkísérelte összegezni a főúri nemzetségek ismérveit: 1. vérségi kötelék fűzte őket össze, a nemzetségek tagjai egy közös őstől (többnyire Szent István-kori birtokszerzőtől) származtatták magukat. 2. A közös, megosztatlan birtok (utóbb hozzáfűzi ehhez: elővásárlási jog a nemzetségi földbirtok megvételére és nemzetségi tag halála esetén a nemzetség más tagjainak öröklési joga). 3. A közös nemzetségi monostor. Ez „kegyeletes összekötő kapocs volt a nemzetségek egyes ágai között", ennek bizonyítéka a közösen gyakorolt kegyuraság.

21 A közös temetkezésre is felhívta a figyelmet. A monostoralapítóknak és utódaiknak egyenesen öröklött joga biztosította, hogy a monostorok fogadják be saját és övéik sírját, ilyen értelemben teljesen elfogadható Karácsonyi megállapítása, miszerint az ilyen monostorbeli sírok összekötő kapcsot alkotnak a nemzetség ágai, alágai között - szögezi le Fügedi Erik.

22 Karácsonyi szerint az egyes nemzetségek fészkét, és azt, hogy mely családok származtak le belőlük, bizonyos ismertetőjelek adják tudtunkra: 1. a nemzetségi monostor. 2. A helynevek (a nemzetség vagy jelesebb tagjainak nevét egyes birtokaikra ruházták). 3. A nemzetség ősének nevét viseli rendesen a nemzetség egyik vagy másik tagja. 4. A heraldikai bizonyítékok (címerek, pecsétek alapján kimutatható kapcsolatok).

23 Ebből következőleg „Julamonustra" esetében is a monostoron kívül egy főúri nemzetség (és az abból leszármazó családok) ősi birtokát, birtokait, illetve a nemzetség egykori birtoklására utaló helyneveket kellett volna megtalálni a környéken. Bunyitay ki is jelentette, hogy „e helyen ismét ős nemzetségeink egyikének bölcseje ringott", és feltette a kérdést: „Melyik volt ama nemzetség? A Csoltok, Ratoldok vagy éppen a Tehetemek Gyulája emelte-e... e monostort?"

24 „Julamonustrá"-val, vagyis Gyulával azonban egyiket sem lehetett kapcsolatba hozni. Karácsonyi így arra a megoldásra jutott, hogy az Árpád-korban élt monostoralapító főúr ivadéka kihalt, tehát nemcsak ő és családja, hanem egész nemzetsége is nyomtalanul eltűnt, helynevek sem utalnak egykori birtoklásukra. Julamonustra azonosítása Gyula településsel evidensnek tűnő hipotézis volt, amely további eredményeket ígért. A várakozásokat azonban nem váltotta be, ezt jelzik Karácsonyi egyre óvatosabb, szkeptikusabb megfogalmazásai is. Julamonustra 1313. évi említése lényegében elszigetelt adat maradt, amelyre felépült ugyan egy elmélet Gyula keletkezéséről, de ezt más adatokkal nem sikerült összekapcsolni és alátámasztani. Az utóbbi évtizedek néhány új fejleménye pedig egyenesen arról győz meg, hogy Karácsonyi elmélete nem használható. Az 1971-ben és 1978-ban folytatott régészeti feltárások felszínre hozták Gyula középkori plébániatemplomának alapjait. Az első, klasszikus román stí18