Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése

a Korán és I. Ferdinánd isztambuli követének, Busbecqnek a török birodalom viszonyairól írott híres beszámolója ismeretében ad tájékoztatást a mohamedánok némely szokásáról. Úgy véljük, Markovicz munkája is egyfajta útleírásnak tekinthető. Természetesen nála nem valamiféle átutazó idegen naplószerűen rögzített benyomásairól van szó, hanem a vidék érdekességeinek, különös vonásainak útibeszámoló-frissességű, lazán összefogott, személyes jellegű előadásáról, amelyet áthat a távoli hegyvidékről érkezett jövevény szeretete új otthont adó alföldi hazája iránt. Noha a Maros-Körös közi táj rengeteg előnytelen, kellemetlen adottságát ismerteti, ő az első, aki irodalmi szinten tudott hangot adni e vidék szeretetének. Folyóiról vagy a kunhalmokról írva visszanyúlt a legrégebbi antik és bizánci kútfőkhöz, igaz, hogy e vonatkozásban segítségül hívhatta a jezsuita Timon Sámuel munkáit, akinek a Tiszáról és annak mellékfolyóiról írt könyvét, valamint a régi Magyarország földrajzát, történetét bemutató összegzését használta.

29 Tájismertetését megvizsgálva kézenfekvőnek tűnik, hogy a Notitiához készült megyeleíráshoz Markovicz remek alapszöveget írhatott volna Bél Mátyás számára. Markovicz ugyanis nagyrészt sorra vette munkájában azokat a kérdéseket, amelyek a megyeleírás természetrajzi szakaszában szerepelnek (természeti feltételek, növény- és állatvilág, a vidék terményei, a gazdálkodás néhány jellemzője), emiatt természetesen előfordulnak tartalmi egyezések is, csakhogy a helyi viszonyokat illetően Markovicz jóval nagyobb konkrét tapasztalati anyag birtokában volt, mint Bél munkatársa. Ó azonban nem annyira a rendszeres leírásra, hanem az érdekes, sajátos vonások összegyűjtésére törekedett. A lakosság szokásairól, életmódjáról Markovicz is közölt ugyan adatokat, de például nemzetiségi összetételével már nem foglalkozott. Önállóságát bizonyítja, hogy eleve nem egy közigazgatási, politikai egység, hanem egy földrajzi régió (igaz, ez egyben egy egyházmegye, a pest-békési egyik része is volt) bemutatását tűzte ki célul, amelybe egyébként Békés,'Csongrád vármegyéket, valamint Csanád egy részét sorolta.

30 Békés vármegye Körösöktől északra fekvő területe kívül esett ugyan a leírt régió határán, de Markovicz nem kevés megállapítása érvényesnek tekinthető a Körösök mindkét oldalán elterülő alföldi vidékre. Az első, helyi szerzőtől származó, az egész vármegye területét átfogó leírás megszületésére 1784-ig kellett várni. Nem nagy igényű tudományos munka volt ez, hanem csupán egy magyar nyelvű kéziratos tankönyvecske, egy kis megyeföldrajz, amelyet Petik Ambrus állított össze,

31 aki az 1745. évtől kezdve volt a magyargyulai kétosztályos katolikus népiskola iskolamestere. Egy 1772ben készített statisztikai felmérés tájékoztat arról, hogy a mellette működő segédtanítóval írásra-olvasásra tanította a gyermekeket (a lányok többségét csak olvasásra), a tehetségesebbeket bevezette a számtani alapismeretekbe is. Az utóbbiakkal a gimnázium legalsó, grammatikai osztálya anyagáig haladtak, vagyis a latin nyelv alapjait is tanulták. 1772-ben a megye 20 helységében működő 26 népiskola (13 református, 6 evangélikus, 5 katolikus és 2 görögkeleti) közül 155