Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése

módon, hogy semmi ne maradjon ki, ami a haza természeti és polgári viszonyainak megvilágítására és megismertetésére szükséges."

50 Ne feledjük, hogy Békés vármegye leírása csupán apró és kissé halványabb, nem is teljesen kimunkált darabja egy lenyűgöző méretű enciklopédikus műnek, amelyet elsősorban a hazai földrajz, történetírás és statisztika fejlődésében illet meg kiemelkedő hely, de adataiból számos más tudományág meríthet napjainkban is. Bél Mátyás utóbb ugyan - kora bűnét vagy egyszerűen csak általános szokását követve - hajlott arra, hogy minden érdemet magának tulajdonítva, megfeledkezzen segítőiről, munkatársairól, a Notitia mégis igazi kollektív alkotás. Létrejöttéhez többé-kevésbé ismert és teljesen ismeretlen gondolkodók sora járult hozzá, akiknek legjobbjai ezen, a nyugati civilizációtól a polgári és ezzel együtt a tudományos fejlődésben is elmaradt peremvidéken jelentős szellemi teljesítményt mutattak fel. Bél Mátyás kiemelkedett közülük tudásával, szervező képességével, amellyel a szétszórt szellemi tőkéket akkumulálta és egy nagy vállalkozásban összegezte. 1749-ben bekövetkezett halála után nem akadt, aki a helyébe lépett, és a Notitia művét folytatta, befejezte volna. Ilyen merész, emberfeletti munkát kívánó és messzire tekintő vállalkozásra a hazai körülmények az előző századokban sem ösztönöztek. Érvényesek maradtak és biztatást adhatnak azonban Bél Mátyás szavai: „Nekünk elég, hogy próbát tettünk; célhoz érni mások próbáljanak".

51 II. BÉKÉS VÁRMEGYE FELFEDEZÉSE Egy Bécsben, 1695. január l-jén kelt levél állítása szerint a gyulai vár visszafoglalásával Magyarország leggazdagabb vidéke szabadult fel és csatoltatott ismét az országhoz.

1 A török hódoltság majdnem 130 éve (főleg a XVII. század pusztító háborúi) után valójában csak az emléke élhetett még egy hajdani virágzásnak, egy gazdagon termő földnek. 1696-ban a gyulai kamarai tiszttartó bejárta a Gyulához tartozó helységeket. A 22 bejárt település értékét fel sem tudta becsülni, mivel mindegyik romos és lakatlan volt.

2 A következő idők folyamán azután még sok más, de hasonlóképpen teljesen gyakorlati célú összeírásra, felmérésre került sor, hiszen az abszolutista államnak, helyi szinten pedig a vármegyének ismételten adatokra volt szüksége a megye területén található lakott helyekről és azok népességéről. Ugyanígy tájékozódniuk kellett az egyes földesuraknak is birtokaikról, esetenként az egyházaknak is híveikről. Az egyes, gyakorlati célból végzett „adatgyűjtések" eredményeit nemegyszer a tudomány emberei is hasznosították, akik immár tudatosan és eredményeiket közreadva folytatták a visszahódított ország és egyes vidékei múlt és jelen állapotának feltárását.

3 Elsősorban az ő „felfedező útjukat" kívánjuk nyomon követni, bár az 149